Ausztriában kb. 65 km-t tekertem, ebből kb. 45 km-t 1 nap szakadó eső után, hegyen, mégsem lett annyira saras a gép, mégsem ette meg a láncot a homok, mégsem nyikorgott minden, mégsem lett saras a teló.
És akkor még örüljek, hogy itthon vagyok?
A magyar montis lételeme a szopás. Nem úgy.
Megveszi alacsony fizetéséből a drága kerékpárt, vesz hozzá rúhát. Vár a jó időre.
Mi történik?
Végre süt a nap, irány a terep.
Sár, sár, sár, gaz, sár, gaz, gaz, gaz, szemét, rohadó állat, szemét, felszántott út, gaz, sár, gaz, szemét, végre beton, beugatós, dudálós kocsisok, szemét, sár, gaz, láncnyikorgás, lánckopás, szúrós ágak, kiszakadt ruha, szálhúzódás ruhában, bogáncs a zokniban, szálhúzódás a zokniban, saras gumikba tapadt kavicsok kirepülve összebasszák a vázat, alkatrészkopás, hazaérés, élménytelenség, 1 óra bicótisztítás, szárítás, ruhatisztítás, drága olajjal újrakenés és kezdődik előlről.
Ha nincs sár, akkor meg por van.
Ausztriában mi van?
Kb. dupla fizetésből megveszik olcsóbban ugyanazt a gépet, felszerelést, kimennek tekerni, max vizesek lesznek, meg a gumi tehénszaros lesz, de élmény az egész, szép tájakat látnak, nincs gaz, nincs kosz, nincs szemét, nincsenek parasztok, nincs kiszakadt ruha, nincs összebaszott bicó.
