Aztán csak el kellett indulnunk, és csúszós füves és sáros úton ereszkedtünk le Kamenièa községbe, ahonnan aszfalton surrantunk át Párkányra (Št?rovo). A Mária-Valéria hídon keresztül pedig ismét magyar-honban tekerhettünk.
Esztergomban valami hangos kirakodóvásár volt, emiatt ismételten alulról kellett meghódítanunk a várat. Elõtte azonban a Dzsámi kávézóban, ami egy romban volt kialakítva, kicsit megpihentünk. Persze nem idõztünk soká, mert egyrészt sürgetett minket az idõ, másrészt pedig nagyon sok neveletlen (szó szerint!!!) elkényeztetett emberivadék terrorizálta a környéket. Alulról, a macska-úton keresztül vettük be tehát Esztergom várát, és gyönyörködhettünk a kilátásban és a Bazilika monumentális épületében is.
Aztán visszaereszkedtünk a Dunáig, majd bicikliúton haladva, út közben a Duna túloldalán a Burda sziklafalaiban gyönyörködve, értük el a Búbánat-völgyet, ahonnan aztán a fõútra kényszerülve csapattunk tovább. Siettünk, hogy mielõbb Dömösre érjünk. Itt tíz perc pihenõ után belekezdtünk egy újabb mászós szakaszba, fel a Szõke-forrás völgyén a Király-Kúti-nyeregbe. Reggel még ugyanolyan iszapdagonya lett volna itt is, de így estére már kellemesen járhatóvá vált az út nagy része. A felsõ harmadban azonban még valamennyire uralkodott az átázott iszaptalaj életérzése. Minden esetre állhatatosan küzdve sikerült felérnünk a nyeregbe. Út közben pedig azon morfondíroztunk, hogy mindenki lefelé megy, ahol mi felfelé…
