Nem mellékesen tenném hozzá, hogy Szabó Tomi nem kis tiszteletet érdemel egyszerre három dolog miatt is: 1. - Csatlakozott hozzánk, és még ha hamar kiderült, hogy fejlõdnie kell, de megpróbálta. 2. - Korrektül felismerve a helyzetet elfogadta a valóságot és mindenféle felesleges sértõdés nélkül vált ki a falkából. 3. - Ezután nem fordult sarkon, hogy visszainduljon, hanem a maga tempójában igenis felment a Nagy-kevélyre és tekert hazáig!
A Nagy-kevélyre vezetõ út sem volt túl kíméletes, mert a felsõ harmad nagy része egyáltalán nem tekerhetõ. Sziklás-tolós szakaszok váltogatták egymást, viszont az innen nyíló kilátás miatt mindenképpen érdemes felmászni ide. Belátni csaknem a teljes Budai-hegységet. Lefelé sem más a helyzet, tehát aki szédületes downhillt várna a csúcs elérése után, arra csalódás vár. Technikás sziklás ösvény vezet le a Kevély-nyeregbe. Bevállalósan, „lesz ami lesz” alapon le lehet ereszkedni, de mi nem kockáztattunk, mert még sok volt elõttünk. A nyeregbõl a sárga sáv turistajelzésen mentünk tovább a Kis-Kevély oldalában. Itt sikerült esnem egy kisebbet, de azért túléltem. A Mackó-barlangot elérve a hely adottságait kihasználva szakítottunk tíz percet egy kis barlangi hûsölésre, majd kétkerék-blokkolós lejtõn ereszkedtünk lefelé a Csobánkai-nyereg irányába.
