Ezt követõen ugyancsak mászás következett, de itt még csak a nagyon könnyed verzióról volt szó. Út közben azt is meg kellett állapítanunk, hogy "egy büdös bárányfelhõ sincs az égen". :-)
A strand és a napmániások számára ez egészen bizonyosan jó hír lehetett, de nekünk nem annyira volt az. Fõleg, hogy vakítóan fehér mészkõbõl álló hegyek vártak még ránk a távolban. De azért mentünk tovább...
A Hosszú-hegyi dûlõút köves ugyan, de annyira nem meredek hogy tekerhetetlen legyen, és még egy kis lejtõ is volt a Szántói-nyeregig. Onnan pedig már a zöld-sáv jelzést követhettük tovább, egyelõre dús, árnyat adó lombok alatt. Csakhogy ez sem tartott sokáig, ugyanis az emelkedõ annyira bekeményített, hogy egyes részeken tologatnunk kellett felfelé a gépeinket. Amikor a télen volt itt is az a nagy "ónos esõ katasztrófa", mindenki elborzadt, hogy mi lesz szegény erdõvel... Hát kérem szépen az erdõ köszöni szépen, jól van. Mi pedig élvezhettük a téli jégkár hátrányait és elõnyeit most, a rekkenõ hõségben is. A hátrány mindössze abból állt, hogy a letört faágyak lombja is hiányzott természetesen, ezért itt, a sziklás részeken emiatt sokkal de sokkal melegebb is volt, mint amúgy lett volna. Viszont ugyanebbõl az okból a kilátás is sokkal szabadabbá vált több irányba is. A köves panoráma-szerpentint elérve már jobban tudtunk haladni, és még néhány siklóernyõst is megelõztünk, akik hátukon ernyõjük hatalmas csomagjával, ugyancsak felfelé igyekeztek a forróságban bandukolva.
Végül izzadtan, mint a fuvarosló, felértünk a Pilis-tetõre, ahol megrohamoztuk a nemrégiben készült Boldog Özséb kilátót. Érdemes volt felmenni, mert bár elég sokan voltak fent, teljes kõrpanorámában gyönyörködhettünk. Jól látszott Dobogókõ, a Budai-hegység, valamint a Pilis-hegység vonulatának nagy része is, melyet eddig követtünk. Sok siklóernyõs volt a levegõben, de fel lehetett fedezni egy-egy merevített szerkezetû sárkányrepülõt is. A hely egyetlen negatív tapasztalatát az jelentette, hogy sokan városból kiszabadulva ordenáré viselkedésüket nem hagyták otthon. Szóval sajnos nem volt csend, de legalább a kilátás jó volt és a szél is fújt odafent. Úgyhogy kicsit hûsölhettünk. Aztán a kilátó árnyékába visszahúzódva eszegettünk egy keveset, majd szedelõzködtünk. Leereszkedtünk a zöld jelzést követve a Pilis-nyeregbe, ahonnan elég jól követhetõ volt a zöld négyzet a Sasfészek turistaházig.
