iután elbúcsúztunk Solymár várától, leereszkedtünk a „faluba” majd a Főtéren picit megálltunk falatozni. Itt egy idős paraszti házaspár bronzszobra mellett eszegettünk, és a nagytemplomot is megcsodáltuk közben. Egy pohár kefir és két sajtoskifli bekebelezése után indultunk is tovább.
Meredek aszfaltozott utcákon mászva kapaszkodtunk felfelé, majd továbbra is a zöld-sáv turistajelzést követve kapaszkodtunk fel a 424 méteres Zsíros-hegyre, ahol az egykori turistaháznak ma már szinte nyomát is alig találni. Nem is álltunk meg itt, hanem mentünk tovább, de más az országos kéktúra nyomvonalán. Rövid ereszkedés után kezdődött a kapaszkodás, melynek célja a Nagy-Szénás volt. Itt akadt egy rövidke, morzsalékosan meredek bicajtolós szakasz, de ezt leszámítva az egykori Nagy-Szénási turistaház emlékműig kis erőfeszítéssel fel lehetett tekerni. Itt picit szemerkélni kezdett az eső ne ez nem is esett rosszul.
Aztán tolós rész következett ismét a kopár füves hegyoldalban, de kisvártatva még ha vért izzadva, kilógó béllel kutyaként lihegve is, de fel lehetett tekerni a Nagy-Szénás 550 m magas tar csúcsára. Innen 360 fokban nyílik csodálatos kilátás, és még az esztergomi bazilika épületét is fel lehetett ismerni a messzeségben. :-) Hálásan gondoltunk az időjárásra, amiért ilyen klassz borongós volt az égbolt és nem tűzött kibírhatatlan erővel a nap. Ez volt az oka, hogy picit itt is el tudtunk gyönyörködni a tájban.
Aztán csak tovább kellett állnunk innen is, és a piros sáv jelzésen kezdtünk ereszkedni Nagykovácsi felé. Az út irtózatosan technikás volt, kövek, sziklák, meredek omladékos szakaszok váltották egymást. Egész úton szép kilátás nyílott, de érdemes volt inkább az útra figyelni, mert az egész bevetésnek ez volt az a szakasza ami leginkább igénybe vette bicajaink fékrendszerét, teleszkópját, valamint bicajkezelési képességeinket. Tehát eszement száguldozásról már csak emiatt nem lehetett szó sem, amellett hogy a gyalogosokra is vigyáznunk kellett. Persze ez természetesen alap, de itt különösen fontos ezt kihangsúlyozni.
Nagykovácsin csak áthaladtunk megállás nélkül, majd a Piros jelzésen haladva jutottunk vissza az erdőbe, és folytattuk a mászást a Vörös-pocsolyás-hátra. Itt a piros háromszög jelzésre váltottunk, amely elvezetett minket a Sisakvirág-tanösvénnyel együtt haladó zöld háromszög jelzéshez, amely felvitt minket a túránk legmagasabb pontját képező 560 méter magas Nagy-kopaszra. Itt áll a 18 méter magas Csergezán Pál kilátó is, ahonnan ugyancsak teljes kőrkilátásban gyönyörködhettünk. Itt tehát 568 méter magasból tekinthettünk szét. Felvettük a kapcsolatot Csabával, de sajnos nem tudott csatlakozni hozzánk.
