Meglepően hamar értünk fel a 376 méter magas Látó-hegy tetején álló, 1929-ben épített Árpád
kilátóhoz. Itt ugyancsak szusszantunk egyet. A légköri viszonyok miatt a nem is olyan túl távoli
Gellért hegyet éppen fel lehetett még ismerni. Minden esetre megjelenésünkkel sikerült
felriasztanunk egy a kilátóban meghúzódott hajléktalan embert, akit szerencsére ez nem igazán
érintett a jelek szerint túl érzékenyen a dolog.
Az Árpád-kilátótól az országos kéktúra jelzésén ereszkedtünk le fenyőgyöngyéig, ahonnan már
könnyű volt viszonylag elérnünk a 495 méteres Hármashatárhegyet. Már a TV-adónál ködbe értünk,
odafent pedig semmiféle (értsd: zéró) kilátás nem volt. Idefelé Csaba folyamatosan az újonnan
beszerzett hátulsó külsőjét dicsérte. Az első úgy látszik ezen megsértődött, mert bosszúcól ott kapott
defektet, ahol már csak 9 fok volt. A szerelés idejére behúzódtunk a Hármashatárhegy egyik
kitisztított, 1944 nyarán épült légvédelmi ütegállás betonbunkerébe. Érdemes itt azt is megjegyezni,
hogy ezek most ki voltak tisztítva, és a legészakibb fekvésű erősséget mintha elkezdték volna
felújítani. Minden esetre a széltől és esőtől az öreg bunker minket is megvédett. Csaba csokijának
kollektív elpusztítása után aztán elindultunk lefelé.
