TestBike

 Nyár, még egyszer nyár…

Amikor az ember elhatároz valamit és el is éri azt, bármilyen áron is, pillanatnyilag jó érzés tölti el. Plusz kap egyfajta visszaigazolást: „ez az, jól csinálod, jó úton haladsz, csak így tovább”, ez tulajdonképpen egyfajta sikerélmény. Keserédesen is, de elértem, amit elsősorban akartam. Legalábbis ez volt nyár elején, mégis úgy alakult minden, ahogy a címaDó, (mellesleg egyik kedvenc) dalban, „még egyszer nyár…”. Igazából ide jönne a pályázati sztori, de amikor írtam, túl hosszúra sikeredet, így külön posztban kapott helyet. De a pályázat után jöhetnek a nyári élmények. Ez a nyár egészen más volt, mint az eddigiek. Teljesen egyedül maradtam, nem volt sem üzlettárs semmilyen bizalmi, csak 3 beugrós kolléga, akik közül 1 a régi csapatból maradt, és hát így indult a nyár. Sajnos az időszak, és talán az idei egyik legkellemetlenebb emlék pontosan az egyik kollégához fűződik, de erről még egy picit később. Igazából kellemes csalódásként indult az egész, rengeteg munka volt, és az, amit elterveztem szépen működött, úgy ahogyan annak kellett. Komolyabb vállalkozásbeli gond igazából ebben az időszakban nem is volt, és nem is nagyon volt időm ilyesmivel foglalkozni. Sikerült bevezetni 2 új szolgáltatást, az egyik lényegében egy szerződés egy futár céggel, melyet külsősök is kedvezően igénybe vehetnek küldésre és fogadásra is, valamint amit már régóta élesben szerettem volna kipróbálni az az úgynevezett műhelybérlet. Ami nem más, a kéziszerszámok használata bárki számára, idő alapon, persze többnyire előre egyeztetve. Bizonyos körökben ez is népszerű lett és elkezdte erősíteni a műhely közösségi jellegét. Egyébként is szép társaság alakult ki, akik szabadidejük egy részét szívesen töltik a műhelyben. Persze ezt nem bánom, míg rendezett keretek között működik, azt a részét pedig különösen értékelem, hogy ezáltal a közösség által szinte bármit be lehet szerezni (mindenkinek van ilyen-olyan ismerőse…), és velük szinte bármit véghez lehet vinni, bármilyen szükségletet ki lehet elégíteni (Krupcheck, megneszólalj!). Valamilyen szinten maga a vállalkozás is profitál persze mindebből. Ezzel a közösséggel sikeresen rendeztünk néhány teadélutánt (általában én hívom így, egyik kedvenc italom után elnevezve), grillezéssel egybekötve, melynek végére, szerintem senki…, s melyek után mindig jöttek a fogadalmak… :). Persze ez a közösség is folyamatosan változik, néha csalódás árán is.
Az elején írtam, hogy rajtam kívül 3 kis segédemmel kezdtük el a szezont, akik szabadidejükben szívesen segítettek/dolgoztak, megfelelő fizetségért persze. Ők 3-an voltak, akikre akár önállóan is rájuk lehetett bízni a műhelyt, akár több napra is. Azonban, egyikőjük, kit nevezzünk Ödönkének, elkezdett furán viselkedni, teljesen megváltozott a dolgokhoz való hozzáállása is. Eleinte ezt betudtam annak, hogy összeszedett egy elég hisztis leányzót, aki megváltoztatta, de, mint sajnos kiderült, közel sem erről volt szó. Ödönke kezdetben szinte minden szabadidejét a műhelyben töltötte, segített amiben tudott, s elvolt. Ebből nem is csináltam problémát, már csak azért sem, mert tudtam, hogy azért van ennek oka (főként családi eredetű), ami miatt sajnáltam is. Volt néhány hibája (de kinek nincsenek?), néha felelősségre kellett vonnom, de ezek felett mindig szemet hunytam és segítettem ahol csak tudtam és igyekeztem tanítani (szerelés, vállalkozás…stb.), próbáltam kicsit formálni. Amikor befejezte az iskolát, levizsgázott, akkor már hanyagolta kicsit az ittlétet, viszont otthon természetesen azt adta elő, hogy ő dolgozik, viszont fizetést nem kap. Ezt az állítását napokkal később visszahallottam, s több ismerőse is megerősítette számomra. természetesen ebből ugye semmi nem volt igaz, viszont így a hollétét otthon legalább tudta igazolni. Nos, itt sem kellett több, ha erről valamilyen írásos/egyéb bizonyítékot kell szereznem, ezekre mindig meg van a megfelelő módszerem. Ezen módszerek segítségével jöttem rá egy súlyosabb dologra, miszerint a hátam mögött össze akartak játszani a kedves volt kollégámmal…. Ez után kedvesen beinvitáltam egy négyszemközti beszélgetésre, ahol tagadott, majd a bizonyítékok bemutatása után érzékeny búcsút vettünk egymástól. Ez a dolog 2 negatív sztereotípiát erősít bennem: Nyíregyháza egy bizonyos területen élő embereit és egy bizonyos keresztnévvel rendelkezőket, soha az életben nem fogok foglalkoztatni, ugyanis csak a bajom van belőle. Utólag kiderült az is: Ödönke és a volt kolléga szomszédok…
Persze nem csak negatív dolgok történtek személyi téren, hanem pozitív is. A másik két kolléga nagyon kellemes csalódás és nagyon jó (volt) velük együtt dolgozni. Egyikőjükkel, a továbbiakban nevezzük Tominak, eleinte kicsit döcögősen indult a viszonyunk, de a végére ő is kellemes csalódás lett, ahogyan Olivér is. Mindkettejük alaposan le lett tesztelve, többféle szempontból is (utólag is bocsi srácok :)). Sajnálatosan Tomi elköltözött az országból is, így Olivérrel ketten maradtunk. Továbbiakban együtt dolgoztunk nyáron, illetve ő helyettesített távollétemben. S a továbbiakban is jelentős szerepe lesz. Bízom benne, kellően el tudom venni a kedvét a saját vállalkozástól, vagy legalább tanul az itteni dolgokból, mit, hogyan nem szabad :).