Verőfényes késő őszi időben caplattunk a gáton, ami majdnem olyan hatást keltett, mintha 4-5 méter
magasan repültünk volna, ugyanis a környező sík tájból ennyire emelkedett ki az árvízvédelmi
töltés. A sík terep ellenére egyáltalán nem haladtunk túl gyorsan, mert a füves gátkorona igencsak
visszafogott minket. Mintha folyamatosan felfelé tekertünk volna. Ráadásul néha még a szél is
szemből fújt. Mondtam is Gyurinak, hogy jobban tudnánk haladni, ha nem lenne ilyen füves a gát
teteje. Erre falkatársam jóindulatúan kijavított, hogy az nem is füves, csak be van nőve... :-)
A sportlőtér mellett elhaladva egy ideig javult a gáton futó nyom minősége, majd Lórév határát
elérve legurultunk a gátról az ártérben álló csaknem mesebeli szépségű, eldugott Zichy-kápolnához.
1848-ban Görgey Artúr e helyen végeztette ki Zichy Ödön főrendházi grófot, akinek emlékére
1859-ben egy hatalmas idehordott halomra építették fel ezt a romantikus neogót stílusú kápolnát,
melyet így a legnagyobb árvizek sem értek el eddig még egyszer sem.
