Az év első bevetése rendhagyóan magányosra sikeredett, ami természetesen nem okozott
problémát, már csak azért sem mert úgyis mindig kikerül az egyes bevetésekről ilyen-olyan
beszámoló. Volt aki dolgozott, volt aki fázott, volt aki nem kelt fel, volt aki jött volna, de mégsem...
Minden esetre azért emiatt egy bevetés sem maradt el, és szerencsére ezt a szokást ez esetben sem
kezdtem el. Szóval igazi téli túra volt, bár nem minden alakult úgy, ahogy azt eredetileg szerettem
volna. Ugyanis téli túra ellenére hó csak elvétve akadt nyomokban, de azért legalább jó hideg volt.
Reggel 5:45-kor más a kihalt és sötét Margitszigeten voltam a kis vadaspark szegletében.
Álltam a harapni valóan friss jeges levegőben, és bicajom fényei mellett vártam, hátha megjelenik
valaki 6:10-ig. De semmi. Csak a kacsák és egyéb víziszárnyasok neszeztek a tavacskájuknál. Aztán
eljött az idő, és útnak indultam.
A Margitszigetet elhagyva visszamentem a bicikliútra, és bár még sötét volt, erősen sejlett az
égbolton a hajnal derengése. A bicikliút ezen része, mely a Széll Kálmán téren át vezet a Szilágyi
Erzsébet fasor felé, nem igazán tartozik a kedvenc útvonalaim közé. Most viszont legalább
kihaltság és néptelenség volt, nem tolongtak a figyelmetlen gyalogosok a bicajúton. Persze az
ilyenkor mondhatni elmaradhatatlan szétb...ott sörösüvegek és szilánkjainak kerülgetése most is
szükséges volt.
