Visszaereszkedtem aztán továbbra is a kék jelzést követve csaknem a völgy aljáig, majd
várnak is beillő villák tövében kezdődött meg végre megint terepen a bemelegítő mászás. Itt már
rendesen világos volt, és a Remete-szurdok csendjét a hasonló nevű patak jeges csobogásán kívül
csak a madarak törték meg. A madárdalon így január közepe táján magam is meghökkentem, kicsit,
de sejtettem hogy a jó idő eljövetelét jelzik. A szurdok köves ösvényén felfelé haladva eláértem a
Remete-barlang alá, és itt úgy döntöttem, ezt is megnézem, hiszen vagy 8-10 éve nem láttam már
mert elég ritkán járok erre.... A Barlang a patak felett nyílik nem sokkal, és gyakorlatilag egy
hatalmas sziklaüreg. Kicsit itt is időztem, majd visszatértem az útra.
Innen követketett a túra legkeményebb része, fel a Remete-hegy meredek, sziklás oldalában
az „Anyázós”-úton. Talán mondani sem kell, hogy itt szó sem lehetett biciklizésről. Ez amolyan
tolós-átemelős, egyeseknek cipelős szakasz. Aki járt arra, akár csak egyszer is, az aligha feledi el
valaha is. Akárcsak azt a csodás látványt, amit a Remete-hegy mintegy fizetség gyanánt nyújt az
erre felkapaszkodóknak. A Hárs, a János, és a Hármashatár-hegyek tömbjei jól felismerhetőek
innen, továbbá igencsak látványos idefentről maga a Remete szurdok is a maga sziklás oldalaival.
