Az itt szemem elé táruló látvány mindig csodás szokott lenni, de ezúttal egész egyszerűen
szinte megbabonázott e táj szépsége! Verőfényes napsütés, deres fűvel fedett hegycsúcsok, alant
fenyvesek, mindehhez pedig a messzi tátóhatár szenzációs panorámája adta az ide leginkább illő
díszletet. Mindezt tetézte a nagyon erős, sivító és csontig hatóan jeges szél is. Persze előkerült a
hátizsákból a széldzseki... Felkapaszkodtam aztán a Nagy-szénás csúcsára is, hogy innen si
szemlélődhessek. Hát nem is tudom szavakkal leírni. Látszott a Pilis-teljes vonulata, előtte a
Pilisvörösvári-medence, hátrább pedig a Visegrádi-hegység Jól kivehetően Dobogókővel. Már
ekkor láttam, hogy nem megyek az eredetileg tervezett útvonalon, mert rettenetes sok időt
„pocsékoltam el” fotózásra és videózásra. Mellesleg a Nagy-szénás környéke elég sok turistával
volt megszórva, alighanem a napos időnek köszönhetően. Sőt volt egy srác is, aki lazán futva ért fel
a csúcsra, majd miután készített magáról vagy harminc szelfit, „illa berek náda kerek” rongyolt is
vissza, lefelé. Ezen azért kicsit „elmosolyodtam”. Én vagy fél órát még gyönyörködtem odafent a
tájban, majd magam is ereszkedni kezdtem. Persze ez a csúszós ösvény és a teleszkóp hiánya miatt
egyáltalán nem volt eszeveszett száguldozás. Pláne ott, ahol az országos kék túra útvonala eléri a
Nagy-szénási turistaház helyét.
