Picit vártunk, hátha, de csak ketten maradtunk, így hát a Duna-parti bicajúton
poroszkáltunk fel észak felé, a Római-parton keresztül. Ez a szakasz számunkra semmi komolyabb
érdekességet nem rejtegetett, sőt... Kicsit talán már untuk is, bármennyire szeretünk tekerni.
Szerencsére azonban egy-egy reggeli kocogón és kutyasétáltatókon kívül senki nem volt sehol.
Lehetett tehát haladni. Viszont nem Szentendre, hanem Pomáz felé vettük az irányt, aholis egy
szakaszon autóúton kellett haladnunk ami sok mindennek volt nevezhető, csak élvezetesnek nem.
Így hát ezt is ledaráltuk, amilyen gyorsan csak lehetett.
