Pomázra beérve aztán már sokkal jobban éreztük magunkat, mert a zöld-sáv jelzésen
haladva a települést átszelve haladtunk tovább. Helyenként pedig jó rálátás nyílott első
célpontunkra, a 386 méter magas Kő-hegyre. Megálltunk könnyíteni magunkon, és a ruházatunkon,
tudván, hogy erősen felfelé törünk majd. Sokszor voltam már a Kő-hegyen, de erről az oldaltól évek
óta nem másztam fel rá. Szóval totálisan elfelejtettem mekkora szíííívááás, és mikor már derengtek
ebbéli emlékeim, már késő volt.... Viszont a nap sütött, az erő madárdalos volt, és a levegő is tiszta
volt.
