Lehet itt tudományoskodni, de én azt mondom, hogy a jeges keréknyomban nincs tudomány, csak szerencse. :)
Vagy megállsz, ami elég nehéz, vagy elvágódsz, a legjobb ha jól előre figyeled az utadat és keresed az optimális nyomvonalat, keréknyomokat meg messziről kerülni. Én már csak tudom, volt szerencsém egy párhoz. :(
Na igen. Az esés utáni sokk ott marad még ha azt is mondjuk, hogy semmi baj, meg úgy is érezzük.
Nekem is az átesés utáni pár méter béna volt.
Amúgy meg hiába tudunk valamit, tudjuk mit kell csinálni, ha nem ösztönösen tudjuk, akkor nem ösztönösen csináljuk. Szorult helyzetben meg ösztönösen kell cselekedni. Mi is esünk sokszor. De szerencsére többnyire csak röhögünk az egészen. Síelés közben többet estem mint bicózás közben. Egyszer kb. 80-90-nél vágódtam el, mert fájt a hátam és kb. 90%-osan rá volt terhelve sebességmérés közben begörnyedve, aztán jött egy negatív bukkanó ami miatt még jobban begörnyedtem és ezt már a hátam, lábam a lendület miatt nem bírta, aztán vágódtam. De nem lett gond.
Nem arra kell gondolni, hogy el fogunk esni, hanem arra, hogy jól nyomjuk. Pénteken volt pont, hogy lejtőn lefelé elkezdtem parázni, hogy gond lesz a nyomok-jég miatt, gondoltam leszarom. Beletekertem és lendületből mentem át egészen. Éreztem ahogy dolgozik alattam a gép a lendületével.
Ezért jó gyakorolni a sárban tekerést csúszkálva, stb. Nekem most a kopott külsők vannak fenn, amikkel szűkebb határokon belül tudok tekerni. (HA esik hó, felteszem Schwalbe Rocket Ronokat. Most nem akarom koptatni/saralni őket.)
Amúgy tényleg az van, hogy nagyobb lendülettel jobban át lehet hidalni az akadályokat.
Gondolj csak egy kidől fára, amin ha lassan tekersz át, akkor megakad a hajtókar, első kerék megakad fa előtt még, vagy utána lekoppan hirtelen és átesel a gépen. Lendületben felpattan rá, megemelkedik, jóval később ér le a kerék és simán átmész rajta.
@Rober-to: igenapa nekem is mondta hogy mit kell csinálni ha baj van, de még is baleset lett belőle sajnos.Köszi a tanácsokat meg fogom fogadni őket de ezek a tanácsok mit sem érnek, ha nem ismered a bicajodat.Ilyenkor derül ki hogy mennyire érzed, hogy mit csinál a bicaj.Nem bicajozni nehéz hanem a bicajt érezni, tudni hogy a gép most mit csinál és hogy hogy tudod ezeket korrigálni.Teljesen más mint nyáron bicajozni.Lehet hogy túl lelkisnek tűnt amit mondtam, de szerintem ez igaz.vannak olyan balesetek amik elkerülhetetlenek.Pl apa is elcsúszott mondta h csak a derekát ütötte meg de utána felült a bicajra, és akkor arra eszmélt, hogy a földön fekszik és amikor csak elcsúszott akkor nem vérzett sőtt nem is arra az oldalára esett.A mai napig nem tudjuk mi történt.Köszönöm a tanácsokat :)
Téli túrákon vigyázzatok a csúszós részekkel.
Első fékkel óvatosan. Ajánlatos sík terepen gyakorolni az első kerék blokkoltatását, lassú tempóval, lerakott lábakkal, majd pedálon lévő lábakkal. Gyakoroljátok kontrollálni az első kerék csúszását. Lejtőn lefelé meg a legóvatosabban. Alapszabály, hogy amerre megindul a bicó, arra kell engedni. Max elháríthatatlan akadálynál kell korrigálni. De amerre a víz folyna, arra kell menni. Nagyobb lendülettel könnyebben átmegy a gép ott, ahol elakadna lassabb tempónál a kerék.
Tegnap előtt szántón akartam levágni, lelassítottak a felszántások és végül le akartam állni fékeztem hátsóval és akkor akadt meg a kerék egy olyan buckán, aminél nagyobbon átmentem lendületből. Over the bar lett belőle. De no problem.
Nyomvályúknál kell vigyázni nagyon. Ott is az van, h. amerre megy a kerék, arra megyünk.
Ajánlatos készenlétben lenni, hogy akármikor tudjunk lendületet felépíteni és kiugrani / átugrani. Pl. nem 100% ülünk a nyeregben. Kicsit kiállva, ugráshoz előfeszítve.
Téli bringázás ezért jó, mert olyan szituációkat tanulhatunk meg kezelni, amiknek hasznát vehetjük szép időben. Csúszós hó / jég -> szép időben hirtelen eső és csúszós, saras terep, csúszós sziklák, gyökerek. De akármikor elénk kerülhetnek egyéb száraz akadályok /gödör, ág, stb./ amiket tudunk kezelni, ha megtanulunk télen bicózni.
