2012 végén elhatároztam, hogy kell egy országúti a montik mellé.
Igazából egy 200-300e Ft közti gépet akartam, de aztán rátaláltam erre a gépre, ami pont kapóra jött, mert Mongoose és elég jó állapotban is van.
Ez egy 1993-as Mongoose I.B.O.C. World Champion.
Sajnos csak a váltók és a hajtáslánc volt rajta gyári.
A gépet az első tekerés után darabokra szedtem, mindent letisztítottam, átkentem, beállítottam.
Sajnos a vázat javítani kellett, mert a nyeregvázcső eredetileg integrált bilincses volt, de letörték, leflexelték. Ezt vissza akartam hegesztetni, de nem tudták megcsinálni, így csak a hiányzó vázrész lett pótolva. Sajnos a hegesztésnél a vártnál jobban jött le a lakk. Péterrel próbáltuk felpolírozni, de nem ment.
Pár festőt végigkérdeztem, mindegyik a lecsiszolást és felpolírozást ajánlotta.
Mivel jó pár helyen kopott volt a lakk, karcos, valahol be is mattult, így nekikezdtem a csiszolásznak. Kézzel, ugyanis a feliratokat meg akartam hagyni.
Így is történt, de mikor vittem volna a lakkozásra, kaptam infót egy matrica készítőről. 2 hónap csúszás, rengeteg idegeskedés, rengeteg baj a matricákkal, de nagy nehezen végül elkészült a gép.
Természetesen a lakkozással is voltak gondok. Ez előrevetítette azt, hogy a tekerésnél is lesz gond. Az újonnan vett Lugano gumi kiszakadt, majd mire hazaértem a nyeregvázcső ismét elrepedt. Ez kb. 25 km alatt, a túra felénél.
Ezt már nem javítom ki, így marad.
Apu használja néha, amúgy meg gyűjteményem részét képezi.
Sikerült végre 600 Tricolor fékváltókarokat, fékeket és agyakat szereznem, valamint egy megfelelő méretű nyeregcsövet és olyan stucnit, ami eredetileg volt a gépben.
Még korabeli felniket akarok és utána komplett a gép.
