Hát, nem is tudom, képes leszek-e érzékletesen lejelenteni az itt történteket és tapasztaltakat.... Próba cseresznye.
Kezdjük mindjárt ott, hpgy azt hittem, ez a bevetés is elcsúszik a pocsék időjáráson, mert előző este 10:00-kor még javában szakadt az eső.... Szerencsére ez nem tartott sokáig, és a feltámadt szél szépen kezdte felszárítani a vizet a szabad felületekről.
A másik probléma a gyülekezési ponttal volt, mert a Battyiányi-teret ultragázosan szétrobbantották. Minden esetre ott skubiztam még pár percig, de nem jött senki. Egyelőre míg itt nem áll vissza a normál állapot, azt hiszem ezt a helyet hanyagolni fogjuk ebben a tekintetben.
Szentendréig a bicikliúton méla unalom és totál kihaltság volt jellemző, de az erős pofaszél arra engedett következtetni, nem fog elromlani az idő.... Szentendrén kajával feltanolás után felteketrem az öreg templomhoz, majd a Pap-rét felé vettem az irányt. Az erdő meseszép volt, rengeteg fán világított az élénkzöld vadonatúj lombtakaró, de pár faj még csak a rügyezésnél tartott. Terveim közt az szerepelt, hogy a Pap-réten, az öreg tölgy melletti padokon fogok megreggelizni, de a sors mást szánt nekem. Megjelent ugyanis két perc múlva egy iszonyú zajos kirándulócsapat. Nem túristák, hanem kirándulók... ráadásul a sottyó fajtából. Nosza, nekem sem kellett tönn, azonnal tovább is mentem. Az országos kéken az Úrasztal-oldalban a Téry-úton ... Hát... nem véletlen, hogy ez az útvonal a kedvenceim közé tartozik... Meseszép volt. A Moli-pihenőnél aztán a Pap-rétnél is szebb helyen reggeliztem. A csodás kilátásban gyönyörködve.
Nagyon hamar elértem a Visegrádi vár feletti Fekete-rétet, aholis szemet gyönyörködtető volt a rengeteg virágzó gyümölcsfa látványa. Mivel egyedül voltam, úgy gondoltam belefér egy kis kísérletezgetés itt is. Elvégre felfedezőút jelleggel indultam el. Nem a vár felé vettem hát az irányt, hanem ponr fordítva, a Sibrik-domb felé. Csodás volt. A kék háromszüg jelzést követve mentem a Duna felé, módfelett technikás, endúró jellegű keskeny ösvényen. A ham a tortán pedig az volt, hogy ezen az elhagyatottnak tűnő részen egy hatalmas FÜGGŐHIDAT!!!!!! találtam. Iszonyat látványos volt, és nem akármilyen élmény volt ám áttekerni rajta. Kétszer mentem oda s vissza. :-)
A 11-es főútra ért ki a jelzés Visegrád előtt mintegy 600 méterrel, így a Duna mellől értem a városba a Salamon-torony alatt eltekerve. Amúgy Visegrádon nem semmi mértékben volt elbontva a bicikliút. A komphoz érve megvettem a jegyet az átkeléshez. (840 Ft/fő+bicaj). A rév után Nagymaroson, Zebegényen és Szobon bicikliúton vágtam át. Ez nagyon jó minőségű általában, nem úgy mint a visegrádi oldalon. És a kilátás is csodás. Szobig az Apollón nevű szállítóhajót megelőzve értem el, de itt hagynom kellett győzni a böhöm vízi járművet, ugyanis elérkeztem a Bevetés leginkább bizonytalan pontjához.
Az Ipoly-átkelés.... Jááááj.... A térképem szerint Szobnál csak vasúti híd van, a következő pedig kicsit feljenn, Ipolydamásd és Helemba között. Csakhogy szerencsére ezt a hidat pár éve elvitte a jegesár. A következő meg még feljebb, Letkés és Ipolyszalka között volt. Ezért úgy döntöttem, a kerülő elkerülésének érdekében szerencsét próbálok a szobi vasúti híddal. Nos. pár iparvágányon átkezve meg is találtam ezt, de csak ösvények vannak. Nekem ez pont megfelelt, ígyhát egy kísértetiesen rőzsdás, és elhagyatottnak látszó (de nem az) vasúti hídon keltem át az Ipoly felett, és jutottam át a Szlovák oldalra.
Kis kevergés után meglett a megfelelő tarktorút is, és üdezöld búravetéseken keresztül haladtam Helemba felé.
A faluba beérve hamar megtaláltam a nekem fontos kék jelzést (nem az OK), de még hamarabb el is veszítettem... Aztán megint meglett, és már kezdődhetett is a mászás. A út széles volt, látványos, és jól tekerhető. Egy ideig... Aztán jobbra letért az erőbe, és kissé bebrutalizálódott. Aztán már erdőirtás szélén haladva toltam specit felfele. A kilátás nagyon szép volt, bár az is biztos, hogy Szlovákiában kicsit máshogy értelmezik azt, ami erdőgazdaság néven fut idehaza- A jelzések viszont nagyon jól követhetőek,
