Everesting10k beszámoló
A törölt külföldi versenyeim miatt jött az elborult ötlet, hogy csinálok egy ilyet.
A bringa 6,5kg volt órával, pedállal, sallangok nélkül (táskák, lámpa, pumpa). Elől 22-es szingó bő 6 baron, hátul 23-as bő 7-baron. Elől 50/34 kompakt, hátul 11-25 (10-es sor). Én reggel 59,5 kg, utána este 58,5 kg, ma reggel 59,9 kg. (Bár nem túl pontos a mérleg.)
A leíráshoz csak kontextusként: Tavaly 1429 órát edzettem 493000m szinttel (heti 40 órás munka mellett!). Direkt nem km-t írok a tanyabájk miatt. Mindenki szorozza be annyival, amennyivel akarja, illetve ossza le egy hétre. Idén eddig 680 óránál tartok. Tipikus hosszabb edzéseim (heti több is) 6-7 órásak. 8-9 óra között évi pár alkalommal megyek. 9 fölött viszont még soha életemben nem mentem. Ennek megfelelően számítottam azért némi "új érzésre".
A célom pusztán annyi volt, hogy világosban megcsináljam. A választott emelkedő nem alkalmas "jó idő" elérésére (nem elég meredek hozzá). A másik, amire pedig kíváncsi voltam, hogy meddig tudom tartani a kitűzött 220W-ot. Azt tudtam, hogy végig nem fog menni. 16-17 órára becsültem a bruttó menetidőt. Mindkét kitűzött célt elértem. :) 16ó45p lett a vége. (Kíméljetek meg az olyan kommentektől, hogy túltoltam az elejét. Ez CÉL volt! 6-7 órára egyébként ezt simán tudom végig tartani egy 27 órás hét utolsó napján is. Ebben pedig a sok gurulás miatt azért jóval több a pihenő!)
A menet:
4:20-kor sikerült elindulni KétBükkfától. Poppa már 4-kor ott várt (kitekert) tűkön ülve, hogy mikor indulunk már. Sokáig jött velem, ami jó volt nagyon! Köszi +1x! Ettem ittam rendesen. Körönként 100kCal, minden másodikban pedig 200kCal volt a terv nagyjából + pia. Ezt tartottam is elég jól. Olyan 9 óra után kezdtem érezni, hogy nem esik olyan jól (párás is lett az idő). Ekkor leengedtem a wattot 200-ra. Ami mondjuk furcsa volt, hogy a 220W-hoz 20-al magasabb puzlus társult végig! Ezt nem tudtam értelmezni. 125 +/-5 szokott lenni, ehhez képest a körök végére simán 145 körül volt mindig. Talán túlságosan rápihentem volna? Nem tudom. Ezt tartottam talán 3 körig, majd tovább engedtem. Aztán olyan 180W környékén "stabilizálódott". Ami kicsit azért kevesebb, mint amire számítottam, de nem akartam erőltetni. Aztán talán olyan 10 óra után elkezdtem egyre rosszabbul lenni. (Ja, közben bal cipőt cseréltem 6,5 óránál, jobbat 10,5-nél, mert elkezdte törtni az amúgy is sérült lábaimat. Akciós könnyű (<230g) és kényelmes cipő ajánlatok jöhetnek magánba.) Alig bírtam legyömöszölni a kaját, de nyomtam, mert tudtam, hogy kell. Viszont a helyzet csak egyre romlott. Öklendeztem a legkisebb falattól. Egy idő után pedig már pár korty folyadéktól is! Szörnyű érzés volt. Soha nem éreztem még ilyet. Viszont ekkor még 5-6 óra volt hátra, ami ugye magában se kevés. Szóval tudtam, hogy ennek csúnya vége lesz (végül az tervezett 54 szeletből 12 megmaradt, 1 szelet=100kCal). Hihetetlen de rámjött a hasmenés is. Annyire, hogy muszáj volt "megoldani". Gondolhatod, hogy a combjaidban kb. 14,5 tekeréssel milyen érzés guggolva megoldani a helyzetet. Na, hát pont olyan volt. Ettől a gyomrom nem lett jobb semmivel, de legalább egy érzéssel kevesebb hátráltatott. Enni/inni továbbra se tudtam rendesen. De mondom sebaj majd megoldom "zsírból", most úgyse vagyok olyan sovány. Ez persze erősen relatív. :) A tervezett kajának már talán csak a harmadát tudtam letuszkolni. Piának úgyszintén. Összességében ez az utolsó 4-5 óra egy horror volt. Iszonyat lassan telt az idő. Szerencsére megjött Ave is, aki a nehéz pillanatokban "szórakoztatott". Mellesleg majd videót készít az egész eseményből. Ha nem tűzöm ki előre a 10k-t célnak, akkor tuti megállok 8850-nél. Gondolom nem véletlen, hogy a 10k teljesítők száma csak kb. 10%-a a 8850-nek. Pedig nem tűnik nagy különbségnek "ránézésre". Ez nekem viszont még +4 kört és két végeláthatatlan órát jelentett. Ezt már "fejből" kellett megoldanom. Nem volt könnyű feladat. Határon voltam érzelmileg. Eddig életemben egyszer éreztem ilyet, de akkor konkrétan hipotermiás állapotban jöttem le a Glocknerről. Hogy a gyomrommal mi történt azt egyelőre nem tudom. Nyilván semmi olyat nem ettem/ittam, amit nem szoktam. Nem ma kezdtem (bár az ultrát igen). Hosszútávfutóknál tudom, hogy van ilyen "probléma", hogy "futók hasmenése", de bringán? Esetleg valaki ultrásnak hasonló tapsztalat. Na majd utánanézek én is.
Most 5 óra alvás után ébredtem pont 4:20 kor (Vicces, de tegnap pont akkor indultam). Magamtól. Alapvetően jól vagyok. Persze azért érzem még. Szóval ma nem tekerek! :) De az elszántságom töretlen! :)
Köszönet mindenkinek, aki kilátogatott, tekert velem, bíztatott, vagy csak intett menet közben. Az autósoknak is, akik kicentiztek és dudáltak. Bíztatásnak fogtam föl. :) Illetve a Kétbükki kanyarban rendszeresen résen kellett lenni, mert ott úgy mentek át egyenesen, mintha én nem is jönnék lefele 1000L. De ehhez már hozzá vagyok szokva.
Everesting Hall of Fame:
https://everesting.cc/hall-of-fame/#/hill/3672207133
