Volt az úgy régen, amikor még többedmagammal dolgoztam a műhelyben, hogy egy-egy alkatrészt egyedileg kellett legyártani, vagy legyártatni. Ilyenkor általában az általunk felkért esztergályos szaki eléggé sűrűn emlegette közeli vagy éppen távolabbi felmenőinket, de a kéréseket (ha nem is időben) de maradéktalanul teljesítették, két feltétellel. Ebből az egyik egy pontos méretekkel ellátott érthető rajz, a másik pedig maga az anyag, amelyből a kívánt alkatrész elkészül. Jelen esetben egy kormánycsapágy-átalakítót (régebbi 1”-os villanyakkal rendelkező kerékpárt kért az ügyfél 1,1/8”-os teleszkópos villával, ami kivitelezhető, de gyárilag ilyen alkatrész nem nagyon létezik) terveztünk készíttetni, melyhez a szaki C50-es acélból kért 5 cm * 5 cm * 5 cm méretű alapanyagot. Nekem személy szerint furcsa volt, hogy az alapvetően teljesen kerek alkatrészt miért pont kockából akarta legyártani, de biztosan tartóssági okai lehettek – gondoltam én. Ahonnan ez az alapanyag beszerezhető, nos, az a hely eléggé messze volt a műhelytől, viszont egy gyakran belátogató barátunk – nevezzük Zolinak - munkahelye pont az említett telep mellett volt, ezért szépen megkértük, hogy hozzon egy ilyen paraméterekkel rendelkező vasdarabot.
Zolink bement a méh telepre, ahol átadta a papírt az egyik dolgozónak, aki – elmondása alapján - az első pillanattól kezdve furán nézett rá, majd megkérdezte tőle, hogy mire kellene az anyag. Zoli elmondta nagyjából, mire a dolgozó mutatott neki egy szép kör profilú, méretileg akkora vasdarabot, mire Zoli mondta (mivel nagyon határozottan megkértük, hogy csak a felírt darabot hozza), hogy csak a papíron szereplő tételt kéri. Erre dolgozónk kicsit mérgesen invitált 4 további dolgozót, akik megfogtak egy kb. 10 méter hosszú vasdarabot, majd átcipelték a telep másik végén lévő darabolóba, ahol a fűrészes még egyszer megkérdezte Zolit, hogy akkor mennyi is kell belőle. Zoli válaszolta: 5 centi. 5centi???, hangzott intenzíven és fennhangon a kérdés, miközben a 4 további delikvens hűségesen tartotta a méretes acélrudat, amit miután levágtak, szépen visszavittek a helyére, a telep ellenétes végébe. A következő probléma a mérés volt, mivel ekkora darabhoz nem igazán volt mérlegük, de nagy nehezen megoldották, mint ahogyan a számlázást is. Vágási díjtól a létező összes lehetőséget kiszámlázták, így maga az anyag kb. 200 Ft volt, a többi járulékos költség meg vagy 1000. Aztán elkerült hozzánk az alapanyag, amit boldogan átvittünk az esztergályoshoz, aki megnézte majd mondta: mégiscsak jobb lenne a köracél.
Másnap felhívtam Zolit, aki eleinte határozottan tiltakozott, de nagy nehezen átment a köracélért, amit előző nap felkínáltak neki…
