Élmény az a vízesés. Előtte való évben esett a völgyben, azt hittük, nem olyan magas. Elindultam, megnézni, hogy kb. mennyire vészes, de a parkoló végéből visszafordultam, mert még jobban elkezdett esni.
Aztán következő évben megnéztük.
Élmény volt látni Barátnőm arcát. Ő akarta a legjobban a vízesést. Megnézettem vele. Az első km után mondta, hogy jó, már látta, mehetünk. Mondom neki, ááá, fel kell menni a tetejére.
És felmásztunk.
Aznap már másztunk a Hintertuxer Gleccseren, másnap mtb túra volt, aztán meg egy másik hegymászás. A várhoz már lendületből mentünk fel a végére.
:)
