Nos, valószínûleg ezt a bevetésünket sem fogjuk egyhamar elfelejteni.
Reggel 6:00 körül összegyûlt a falka a Szabadság-szobor alatt. A kristálytiszta levegõbõl és a langyos nyári szellõbõl gyorsan kikövetkeztettük, hogy megállt azon jóslásunk, miszerint ma is pokoli meleg lesz. Azért mi útnak indultunk, és gyakorlatilag kimért tempóban lopakodtunk el Csillaghegyig, keresztül a kihalt belvároson, és a Római-parton. Út közben egy boltnál megálltunk némi ellátmányt vételezni, majd a szentendrei HÉV síneket keresztezve kezdetét vette a küzdelem.
Elkezdtünk ugyanis mászni a piros sáv jelzést követve, de aztán mégis váltottunk a piros háromszögre, és felkapaszkodtunk a Róka-hegyi kõfejtõbe, hogy itt reggelizzünk. Érdemes volt végigszenvedni a napos, reggel is izzasztóan forró falépcsõket a hegytetõig, mert egész különleges látványban volt részünk. Elláttunk még a Gellért-hegyig is, ahonnan indultunk.
Evés után tovább követve a piros háromszög jelzést beletorkolltunk a piros sávba. Ezen másztunk egyre feljebb és feljebb, miközben iszonyúan sütött a nap. Igyekeztünk árnyékban tekerni, ahol csak lehetett. Az ezüst hegyi kõfejtõnél bevártuk Tomit, aki sajnos egyelõre nem nagyon tudta tartani velünk az iramot. Aztán arra a közös döntésre jutottunk, hogy Gyurival ketten megyünk tovább, és nem várunk többet Tomira. akinek elmondtuk hogyan kell felmenni a Nagy-Kevélyre.
