Erőteljesen gondolkoztam, mi legyen.
Igazából az volt betervezve, hogy csütörtökön megmászom a Großglocknert és le is jövök, pénteken meg a Kitzsteinhorn felé megyek, ameddig lehet, kb. 1200 m-ig.
Mondták anyuék menjek fel még egyszer. Na azt már nem.
Egymás utáni napokon annyit nem tudok mászni, vagy csak szenvedésekkel. DE tény, hogy nem éreztem magam fáradtnak.
ha meg a tetőről indulok, az olyan félmegoldás lenne. De gondoltam, végülis felmásztam, most ennyi belefér még, hogy ugyanonnan indulok, de kis pihenővel, másnap.
A hegyek már csak ilyenek. Időzítés kérdése az egész. Az időzítés meg szerencse kérdése.
Nekem meg nincs szerencsém...
Aztán ott volt még, hogy ha felmegyek, akkor megint pénz az út és az üzemanyag.
Na meg a másik oldalon ott volt az is, hogy legalább látom a Großglocknert hóban.
Aztán anyuékra hagytam a döntést. Elvégre ők áldozták be magukat.
