The forest is with us!
(2015.07.25.)
túrajelentés
Egy újabb, a maga nemében, és csaknem minden egyéb tekintetben egyedülálló bevetést hagytunk
magunk mögött. Viszont helyesebb lenne egyes szám első személyben beszélni, mert kezdeti
reményeimhez mérten jócskán lecsökkent a jelentkezők száma. Magam maradtam hát, de mivel
nem csak „egy maradhat”, nem vagyok skót nemes, sem mekklód, ráadásul kék villámok is ritkán
cikáznak körülöttem, arra gondoltam, hogy mivel nem akadt senki aki velem tartana,kicsit
változtatok a terven.
Ennek értelmében korábban indultam, aminek köszönhetően reggel hatkor nem a Citadellánál
vártam a túratársakat,hanem már Szentendre belvárosában, a Várdombon gyűjtöttem az erőt.
érdemes volt korábban menni, mert nagyon jó volt a levegő. Az amúgy számomra már dögunalmas
Budapest-Szentendre bicikliút szakaszon elég kihaltnak tűnt a főváros, mert a népség nagyja még a
szórakozóhelyeken hódolt életcéljának, míg a többség meg otthon aludt. Csupán egy-két
megroggyant "partifész" kódorgott a bicikliút mentén. Olyan korán volt még, hogy még széttört
üvegek sem voltak. Megemlítésre érdemes viszont még az a alapértelmezetten biztos csinos hölgy
is, aki a lánchíd alatti bicajos alagút mértanilag tökéletes középpontjába állva vajúdott a legifjabb
Vuk megszülése során. Érkezésem zajaira csak felpillantott, és "Bicsibocsi"-t hörögve félreállt hogy
tovább tudjak haladni,és hogy ügyesen lehányt szexi ruháját is jóllássam. Mivel nem akartam
megállni, egy villámgyors "köszcsi"-t rebegve lassítottam, majd a hölgyemény frissem kirakott
alkoholosan párolgó pizzáját gondosan kikerülve viharzottam tova célom felé.
A Római-partkihaltsága miatt hamar mögém került, akárcsak a bicikliút nem túl EU-konform többi
része. Szentendrén felkaptattam az öreg-templomhoz a Vár-dombra, majd tíz perces nézelődéses-
szusszanást követően a Bükkös-patak hangulatos völgyében suhanva hagytam el Szentendre
hangulatos városát. Ahogyan a szentendrei katonai lőtér mellett kaptattam felfelé Dömörkapu felé,
már lehetett érezni, hogy kezd ereje lenni a napnak. A Dömörkapui vadászházat elhagyva a
vízesésnél szépen kitisztították a Bükkös-patak szurdokát. Ahogy egyre feljebb értem a Bükkös-
patak mellett, megnéztem az ősi ikon-követ. Kőben nagyon kellemes hűvös sugárzott az erdőből,
ahová már kezdett bejutni a reggeli napsugár.
