Sovány koca vágtában poroszkáltam felfelé a Sikárosi vadászház mellett elhaladva a Királykúti-
nyeregig. Innen végre elhagytam az erdészeti aszfaltutat, majd végre kezdetét vette a mászás ekkor
még kellemes nyári langyos reggeli körülmények között. Az Akasztó-hegy oldalában egy
komolyabb meredekségű széles, köves, mégis jól tekerhető jelzetlen úton kapaszkodtam felfelé. A
Keserűs-hegy gerincére felérve átmenetileg csökkent az emelkedő meredeksége, makd egy tisztás
után, ahol jobbról becsatlakozott a piros háromszög jelzés, ismét oda kellett lépnem a gépnek, hogy
még feljebb juthassak. Mintegy kárpótlásként itt-ott szép rálátás nyílott keletre, Visegrád irányába.
Természetesen a vár is jól felismerhető volt, az erősen párás reggeli levegő ellenére is.
A továbbiakban már a piros háromszög jelzést követve mentem tovább, mikor letértem a szélesebb
útra. A út még kövesebbé vált, és meredekebb is volt helyenként. Egy kis nyeregbe való rövidke
leereszkedés közben négy montis jött szembe, de „illa berek, náda kerek” hamar tovatűntek. Picike
tolás, majd még mintegy fél kilométernyi mászás után feljutottam a 639 méter magas Prédikálószék
csúcsára. Nagyon rég volt már, hogy rajtam kívül senki nem volt itt, mert ez az egyik legszebb
természetes kilátóhely a Visegrádi-hegységben, ami miatt erősen felkapottnak is számít. Az erdő
csodálatos. Csak természetes zajok hallhatóak, és mivel ide nem jön fel általában akárki,
szemetelésnek sincs semmi jele. A panoráma is nagyon szép volt, bár az erős reggeli pára kissé
opálossá tette. Mindazonáltal a napsütötte részeken kezdett egyre durvább meleg lenni.
Mintegy tíz perces feltöltődő-elmélkedős meditatív bambulás után indultam lefelé.
