A piros-háromszög jelzésen visszaereszkedtem a széles útig, majd azon Lepence felé fordulva már
jelzetlen úton mentünk tovább lefelé. Az út meredek, köves, sok éles kanyarral, tehát nem az a
hajeleresztős downhill terep, de érdemes erre is ellátogatni néha-néha, mert csodás tájakon megy
végig. Görbe-hajtási erdő, vagy a Sárkány-gerinci rét például ilyen legendás helyek. Lefelé például
muflont, ragadozómadarat, nyulat is láttam alig egy kilométeren belül. Dömös előtt értem ki a
Dunához, és a Dömösi hajóállomásnál kicsit gyönyörködtem a Szent-Mihály-hegy, a Börzsöny
legdélebbi nyúlványának fenséges látványában.
Dömösre beérve kerestem egy boltot, ahol vételeztem némi ellátmányt. Ezt a Malom-patak melletti
picike parkban kebeleztem be, és itt szerencsére vizet is tudtam venni, mert sejtettem hogy nagyon
nagy szükségem lesz még rá. A belső (gyomor) és a külső (kulacs) víztárolókat is megtöltöttem.
Már ultradurván meleg volt, és a nap szinte perzselt. Én meg egy olyan vállalkozásra készültem,
amire már évek óta nem volt példa részemről...
