A sziklás meredek részeken még itt-ott fel is kellett vennem vállra Specit... Itt sem sok emberrel
találkoztam út közben. A kilátás egyszerűen epikus szépségű volt, és minél magasabbra jutottam,
alattam annál nagyobbra nyílott a táj képeskönyve. Még a Dunára is rá lehetett látni egy bizonyos
magasság felett. Több helyen megálltam szusszanni és gyönyörködni egyaránt.
Mikor visszatértem az erdőbe, kicsit végre megint volt árnyékom, bár a vizem ekkorra végképp
elfogyott. Aztán mikor ismét tekerhetővé vált az ösvény, a maga meredekségével és gyökereivel
együtt le tudtam küzdeni, és ismét nyeregben értem fel a Prédikálószék csúcsára.
Az agyam itt már kiégett, és porzottam belülről a szomjúság miatt, de picit szusszantam. A kilátás
viszont a reggeli állapotához képest még szebb lett. Itt most kicsit nagyobb szusszanásra volt
szükségem, a meleg és a fáradtság miatt. Ráadásul kezdtem pokoli szomjas lenni, vizem meg
semmi.
Kezdtem hát az ereszkedést vissza Szentendrére, de út közben az országos kéktúra útvonalán
érintettem a Kárpát-forrást hogy végre ihassak.
Hát, érdemes volt, bár a forrás vízhozama finoman fogalmazva is szerény volt, mert mintegy négy
perc alatt telt meg a kulacsom. Szerencsére a forrásfoglalat alatt is tört fel víz. Kis lábáztatás után
indultam tovább, Szentendrére, majd onnan hazafelé indultam. Pokoli volt a hőség, csaknem
trópusinak volt mondható, viszont a Dél-budai kerékpárúton elért a vihar. Déli irányból közeledett,
és olyan brutális erővel, szinte egy falként rontott rám, hogy állva kellett belefeszülnöm a
pedálokba, hogy egy kicsit haladni tudjak. A szél nyomása akkora volt, hogy komolyan akadályozta
a kilégzést is. Az M0-s híd közelében már elállt az ítéletidő, viszont itt az orrom előtt dőlt ki,
gyakorlatilag közvetlenül elém a bicikliútra egy jókora olajfa.
Tehát nagyon kalandos volt a hazaút. Maga a bevetés pedig oltári keményre és szépre sikeredett,
nem is biztos hogy rajtam kívül túl sok embernek tetszett volna. Egy biztos. Zömmel erdőben
haladtunk, és sa Vadállókövek felfelé nem egy leányálom, bár maga a természeti környezet minden
kínért kárpótolt.
