Börzsönyi Unrelax (2015.09.12.)
A tervezett megmozdulás elég korai időponttal vette kezdetét, ezért 3 órai kelés és ébredezés után
keltem csak útra. Mivel minden jel arra utalt, nem leszek túl sokan egymagam, nem is igazán
siettem. Mégis időben elértem a nagymarosi bronzszarvas melletti parkolót, és még csak derengett a
fény. Mire szerelvényigazítás és egyéb tevékenységek lezajlottak, és útra készen álltam, már 6:00
volt, és már egészen kezdett kivilágosodni. Azért picit még vártam az indulással, mert valaki
kérdezte mikor indulok, majd mikor 6:05-kor még sehol senki, minden szívfájdalom nélkül útnak is
eredtem.
Kismarost elhagyva aszfalton haladtam a Királyréti Erdei Vasút vágányai mentén. Túl meleg nem
volt, de jó volt a levegő nagyon. Kisvártatva egy országútis egyén jött velem szembe. Mi tagadás...
Meghökkenten néztünk össze, hogy nem csak mi tekerünk e korai órán szunyókálás helyett.
Az aszfaltút módfelett hangulatos volt Szokolyáig, és külön élmény volt számomra, hogy egyetlen
autó sem jött semerről. Szokolyán is totál béke és hullaszag uralkodott, csupán a kocsma nyitását
várta egy alkesz. Szokolya határában egy percre megálltam a település egyik kultikus részén az
Ogre-téren, majd a Deszkametsző völgyi ipartelepen keresztül értem el királyrétre. Itt az Ákos-vári
büfében vételeztem némi élelmet üdítők és cerbona szeletek formájában, aztán már indultam is
tovább, mert szerettem volna ha a kora reggeli napsugarak már az erdőrengetegben érnének. Nos, ez
így is lett, viszont út közben, ahogy a vasfazék parkoló felé haladtam, rengeteg elgázolt békát láttam
elpusztulva, és még egy jókora foltos szalamandrát is. Ez utóbbi mélységesen szíven ütött. Egyik-
másik tetem akkora volt, mint egy féltégla, szóval szerintem hihetetlen, hogy nem lehetett kikerülni
őket, hogy tovább élhessenek. Pláne, hogy régóta dédelgetett vágyaim közé tartozik, hogy egyszer
egy vadon élő foltos szalamandrára bukkanjak, nem pedig megnyomorított tetemre... Mindennek
annyi pozitív vetülete volt, hogy szerencsétlen kinyomott belű szalamandrát látva felerősödött
bennem a remény, hogy látok ma majd élő példányt is, de sajnos e remény mindvégig hiúnak
bizonyult a bevetés teljes időtartama alatt...
