Miközben pedig a kamerával
bíbelődtem, egy kis cirmoscica termett a faasztalnál, ahol letanyáztam, és csaknem a tányéromban
állva kezdte el csócsálni a maradék zsíros kenyeret. Viszont bármilyen állatbarát is vagyok, ezt nem
hagyhattam túl sokáig, hiszen az az én kajám... :-)
A reggeli végeztével kulturáltan feltoltam ősmontimat a Nagy-hideg-hegy csúcsára, és az ottani
látványtól teljesen leültem... gyakorlatilag 180 fokos kilátásban közvetlen közelről lehetett látni
ahogyan a reggeli alacsony ködfelhők menekülnek a nap fénye elől. A csúcson található tűzrakóhely
mellett hanyagul ott felejtett jókora faágakból hevenyészett állványt építettem a GoPro számára,
hogy ezt is megpróbáljam megörökíteni. Míg a kis kamera dolgozott, én a csúcson feljebb sétálva a
másik oldalon kerestem a Csóványost, de eredménytelenül. Ez kicsit elszomorított, mert attól
tartottam, teljesen felhőben áll a Börzsöny legmagasabb hegycsúcsa, és semmi kilátás nem lesz
róla... Hál' Istennek, félelmeim csak részlegesen igazolódtak be.
A Nagy-Hideg-hegynek is búcsút kellett viszont intenem, és hátul, a sífelvonó felé távoztam. Itt
nem is olyan régen több tucatnyi síléc árválkodott elhagyatottan, most viszont csak két fél pár léc
volt fellelhető. Őszintén szólva attól tartok, közülük sok szuvenírként végezte... Felkapaszkodtam a
felvonó első pilonjára a kilátás végett, pedig sejthető volt már előre, ennek nincs semmi értelme. És
így is lett...
