Úgy döntöttem tehát, hogy Magyarkút felé megyek tovább, részben az országos kéket követve. Erre
semmi nehézség nem jelentkezett, könnyen el tudtam navigálni a Magyarkúti erdészetig, ahol nem
kispályás erdészeti járműveket is megviszlathattam.
Innem már gyerekjáték volt aszfalton kiérni a Dunáig, majd visszakecmeregni kismarosra, ahol a
napsütötten fénylő bronzszarvas vigyázta az RBMA egyes számú csapatszállítóját. :-)
És hát végszóként mit is lehetne mondani... Viszonylagos rövidsége ellenére e bevetés is méltán
viselte magán a megszokott védjegyeket. Kalandok, természeti szépségek, fizikai megpróbáltatás a
kíméletlenebbik fajtából. Rengeteg volt a vad. Őzet, agancskoronát viselő gímszarvast ugyanúgy
láttam, mint szürke vaddisznót. Rengeteg volt a ragadozó madár, és az őszi kikerics a rengetegféle
gomba mellett...
Sajnálom, egyedül voltam, de ez ugyanennyire pozitívum is. Minden esetre remélem a közzétett
képi anyag némileg visszaad abból, amit odakint tapasztaltam...
Táv: 53.28 km
menetidő: 4:48:02
Átlagsebesség: 11.0 Km/h
Csócssebesség: 43.8 Km/h
Szintemelkedés: 1320 m
