Az út eleinte meredek, omladékos, csúszós kövekkel borított volt, ahol perceken keresztül csak úgy
daloltak a tárcsafékek mindaddig, míg a fékbetétek fel nem száradtak. A sárosabb részen pedig az
első fékek használatát is mellőznünk kellett... Kellett egy-egy kisebb esés, hogy ez mindenki
számára egyértelművé váljék. Aztán az út pár száz méter erejéig kidőlt fákkal volt nehezítve, de
ezen is sikerült túljutnunk.
Kiértünk fenyőgyöngye felett az aszfaltra, majd a zöld, és később a kék jelzést követve döntően
óvatosabb downhilles pályaszakaszokon át értünk le Hűvösvölgy érintésével vissza az Apáthy-
szikla alá. Itt más senkinek sem volt melege.
Bicikliútra térve már csak a hatalmas pocsolyák ki nem kerülésével, valamint a Szilágyi Erzsébet
fasor csúszós vadgesztenyéivel kellett megküzdenünk. Itt Csaba el is köszönt tőlünk, mert tekert
haza Budakeszire. Gyurival ketten „csordogáltunk” vissza a Duna parti bicikliútra. Mikor a
Szabadság hídnál mi is elköszöntünk, akkor vettük észre, hogy Gyurinak egy hátsó defektje volt
kialakulóban.
