Már jó ideje szemeztem az Oroszlányi Sportegylet által életre hívott Vértesi Vérkör nevű internetes
teljesítménytúrával. Most pedig eljött az ideje, hogy kezdeti szemezgetésünk után végre szemtől-
szemben is megmérkőzhessünk.
Szerencsétlen módon egész héten folyamatos áztató eső esett kisebb megszakításokkal, ráadásul hét
elején kitört rajtam a megszokott ősz eleji villámnátha. Persze ez a két dolog maximum nehézséget
jelenthetett számunkra, akadályt semmiképp, ezért maradt: A Vérkört csináljuk.
Másnap hajnalban minden óramű pontossággal zajlott. Gál Petivel és Szabó Csabival nagyon
pontosan sikerült a kontakt, és reggel hatkor már három hegyigép (Az ősmonti, egy mali bamba, és
Vílerke) szorongott az RBMA csapatszállító hátulján, mint egy fura fémfürt.
Természetesen Oroszlányba is bőven idő előtt érkeztünk meg a sportcsarnok elé, így volt időnk rá,
hogy Csabi és jómagam is megszereljük bicajaink első defektjét, még ott a helyszínen, indulás előtt.
Aztán mikor minden rendben volt, az indító 2D vonalkód leolvasása és a kódjaink megadása után
indult is a haddelhadd...
