Itt még elég jól lehetett haladni a kissé homokos talajnak köszönhetően, és emiatt kicsit jobb talán
el is bíztuk magunkat. Pláne, hogy Csabi és Peti az első kilométerek alatt véletlen letért a jelzésről.
Szerencsére tíz perc alatt újra együtt volt a falka.
Aztán eljött az a pont, ahol kicsit ledöbbentünk. Az első sár... Szegény Peti itt némi iszappakolásban
részesült egy kisebb esés miatt, és jól látszott rajta, nem pont így képzeli a hegyikerékpározást.
Azért még jött velünk egy darabig, de sajnos az alaptempónk nem nagyon holt egymással
összehangolható. Mindenki szerencséjére ezt Peti is felismerte, és a Zsemlyei erdő meredek
oldalában férfias sportszerűséggel közölte, hogy inkább visszafordul, de nem akar minket
visszafogni. És így is lett. Ideiglenesen elköszöntünk azzal az ígérettel, hogy az RBMA
csapatszállítónál majd találkozunk, ha visszaértünk a célba.
A továbbiakban Csabi és jómagam küzdöttünk tovább a Vértes kegyetlen saras útjaival, és
eljutottunk a Szarvas-kútig. Itt vizet akartunk venni, de a forrás éppen csak csurgott, csepegett. Itt
volt a Tatabánya gyalogos teljesítménytúra egyik ellenőrző pontja, és a pontőrök poharakba
gyűjtötték a vizet a túrázók részére. Nagy szerencsénkre voltak olyan kedvesek, hogy megengedték,
hogy a teli poharakból a kulacsunkba öntsünk vizet. Ezzel pedig hosszas szobrozástól kíméltek meg
minket, amiért ezúton is szeretnénk hálánkat és köszönetünket kifejezni.
