TestBike

 KĂŠszĂźljĂźnk fel nyitĂĄsra

A képzés mellett természetesen akadt bőven teendőnk, szezonra, a jő idő kezdetével mindenképpen ki akartunk nyitni hivatalosan is, kockáztatva egy esetleges pályázati buktát. Még egyszer utánajártunk, hogy milyen alapvető műszaki feltételeknek kell a műhelynek megfelelni. Ez kimerült egy tűzvédelmi főkapcsoló, működő, hitelesített poroltó, elsősegély felszerelésben és persze a kötelező feliratokban, mely elsősorban az új típusú dohányozni tilos táblákat takarta. Ezeket beszereztük, a villanyszerelést a korábban említett Gerire bíztuk, aki Máté korábbi munkatársa volt. Ő ekkor került képbe a szerviz kapcsán, nagy vonalakban elmondtuk neki a tervünket, láthatta mi az amit már megcsináltunk, és mondta, hogy ő aktívan részt venne szívesen ebben. Voltak plusz eszközei, kisebb ismerősi körei, és jóval nagyobb bringaszerelési tapasztalata, mint nekünk. Számomra ismeretlen volt, de mivel olyan helyen szocializálódtam üzleti szempontból, ahol egymás átverése nem volt divat, csakis a kölcsönös bizalom, így naivan felé is így fordultam. Talán itt követtem el először azt a nagy hibát, hogy feltétel nélkül megbíztam valakiben, és előzetesen nem informáltam le jobban. Mindezek utólagos gondolatok persze.
Közben egy közösség is kialakult a műhelyben, amely hozadéka rengeteg új ügyfél, s sok-sok jó élmény. Visszagondolva erre az egészre, talán az egész műhely-sztori egyik legjobb szakasza volt. Szerettem a nehézségek ellenére is. A képzés végeztével, az üzleti terv beadása után folyamatosan vártam az eredményt, addig a zéerté nevén dolgoztunk, egyedi vállalásokkal, melyek előzetes bejelentkezést takartak. Facebookon elkezdtük reklámozni magunkat, kezdetben nem volt nagy hozadéka, melyet annyira azért nem bántunk. Később egy trükkel szépen lehetett ott új ügyfeleket szerezni.
A kapura felkerült a logónk egy egyszerű változata, ez a mai napig megvan, illetve nyitással kapcsolatos információk. Végeleges lett az árlista is, amit a kezdetektől fogva úgy alakítottunk ki, hogy egy része csomagokat tartalmaz, más része időalapon szerelési díjakat. Ez a későbbiek során bevált dolog lett, a munkát, adminisztrációt is leegyszerűsítette.
Időközben az egyik utcabeli ismerős felajánlott egy utófinanszírozásos készletet, azonban a dolgaink megkönnyítése helyett inkább bonyodalom lett ebből. Itt adódott az első konfliktus Gerivel is, a helytelen, össze-vissza készletvezetésből adódóan, az egész dolog anyagi része végett is. Ezt pár órás beszélgetéssel sikerült lerendezni, azt hittem véglegesen, s látszólag nem is volt ebből gond, mint nemrég kiderült ebben is tévedtem. Az ilyen majd utólag kifizetem dolgokat minden igyekezetem ellenére nem sikerült kikerülni, néhány partner miatt sem, mely elég rendesen problémák forrása is lett bő 1 év múlva. Ezekről is majd később. Itt is egy kis tanulság, papír nélkül semmi nem működik, semmit nem szabad csinálni, persze, mint írtam nekem évekig teljesen más tapasztalataim voltak. A feltételek lassan teljesen adottak voltak, már csak az a fránya saját vállalkozás hiányzott. Június elejére sikerült egy új információhoz hozzájutni. Az emlékezetes villatöréses sztori másnapján információkért ellátogattam a helyi Fogyasztóvédelmi felügyelőséghez, ahol a garanciális procedúra feltételei mellett érdeklődtem a műhelyre vonatkozó dolgokról is. Itt is azt a választ kaptam, hogy nekik speciális kérésük nincs, viszont az ügyfelekkel egyfajta bizalmi kapcsolatként egy jegyző által lepecsételt vásárlók könyvét helyezzünk el, működőképes tollal az ügyfelek által használható térben. Ugyanitt jól láthatóan helyezzük el a szolgáltatások árát tartozó listát, melyen ténylegesen az ügyfél által fizetett árak legyenek feltüntetve (Áfa-s ár). Értékesítést ekkor hivatalosan nem végezhettünk, az alkatrészek beépítéssel kerültek értékesítésre, azaz szolgáltatás részeként, azokon az árat természetesen szintén fel kellett tüntetni. Ezekről részletesebben a következő kép alatt írok.