TestBike

 Summer of 14/2

Eredetileg 1 részben akartam a 2014-es nyarat leírni, de egyben talán túl hosszú lett volna. Túl vagyunk az első nagyobb (nekünk legalábbis), árubeszerzésen, megvan az első partneri kapcsolat is, az üzlet is beindult, s a lábamról is mintegy 3 hét után lekerült a járógipsz is. A balesetben több meghallgatás után immáron a rendőrség szerint sem én voltam a vétkes, ezért, igaz még a lábadozás alatt felkerestem egy nem vagyoni kárral foglalkozó ügyvédet, aki ez ügyben helyettem mindent elintézett és egy tekintélyes összeget kaptam kártérítés gyanánt. Mivel a vállalkozás végett is volt ez az egész, ezt a pénzt fogtam és visszaforgattam árukészletbe, illetve a forgótőkét egészítettem ki belőle. Ennek eredményeként lett még egy rendelésünk az első partnertől és következett egy másik partner, és így tovább. Így ment ez egész nyáron. 7 kisebb nagyker lett elérhető nyár végére. Persze sokszor előfordult még mindig, ha sürgősen kellett alkatrész, hogy a helyi nagykerbe ugrottunk ki alkatrészért, ami utólag kiderült már csak a nevében nagyker (okos marketing-trükk), ez viszont időrabló volt, de a kényszer, mint tudjuk nagy úr. Aki viszont kicsi készlettel indul, erre mindenképp készüljön fel. Általában az volt a módszer, hogy amit nem tudtunk azonnal alkatrészhiány miatt, azt összegyűjtöttük, másnap reggel irány vásárolni, aztán vissza. Sajnos a nagykerben akkor dolgozók nem mindig voltak a helyzet magaslatán, így többször eladtak simán nem megfelelő alkatrészt, főleg ha valamelyik könyvelő kollegát kértük meg a vásárlásra. Az ügyfélszám érdeklődőkkel együtt 7 órás nyitva tartásban napi 5-15 között ingázott. Ekkor kezdett kifejlődni az alap vevőtörzs, akik a mai napig visszajárnak. A műhely elhelyezkedése ekkor bizonyosodott be, hogy nagyon jó, a belváros egy csendesebb peremén, jó parkolási lehetőségekkel. Fura, de bringáról lévén szó, mégiscsak sok autós ügyfelünk lett, így utólag kicsit igaza volt a városházán a parkolóhelyekkel akadékoskodó főépítésznek.
Érdekes dologra lettem figyelmes, említettem, hogy nem volt pénztárgép, hanem mindenkinek névre szóló számlát adtunk. Az ügyfeleket egyszerűen alig lehetett rávenni a számla átvételére. A nevet, címet kivétel nélkül megadták, azzal nem volt gond, de szinte senkinek nem kellett. Ez egyébként a mai napig a nyugtára is igaz. Ezzel a neves dologgal kapcsolatban is van egy kedves emlék: Egyszer betért egy úr papi egyenruhában, bringával járkál mindenhová, azonban a váltója nem működött megfelelően és át is kellett nézni. Itt hagyta a bringát, ilyenkor ki szoktunk állítani egy munkalapot, amin név, telefon vagy valami elérhetőség szerepel. Így tettem a pappal is, elkezdi mondani a nevét, Sz.Tibor volt, alig tudtam a nevetést visszatartani, mivel érdekes képek jelentek meg előttem, főleg úgy, hogy volt egy csomó ősz hajszála :). Megjavítottam a járgányát, azonban a kínos nevetés elkerülés végett egyik könyvelő kollégámat kértem, hogy adja át majd neki a kerékpárt, azt persze nem árultam el neki, hogy a delikvens akié az pap. Csak akkor szembesült vele, amikor jött a járgányért :). Ezért a húzásomért azért megkaptam a magamét, mert ő nem bírta ki röhögés nélkül. Tibi atya pedig azóta is hűséges ügyfél.
Ezen a nyáron is fejlesztettük elég erősen technikai tudásunkat, szinte alig maradt valami, amit ne tudtunk volna valamilyen módon megjavítani. Sajnos a célszerszámok hiánya érződött, azonban a pályázat elbírálásáig semmi ilyesmire nem akartunk beruházni, így hát maradt a kreatívkodás. A készletet igyekeztünk egy bizonyos szinten tartani, azonban a készletnyilvántartás teljes hiánya ismét kisebb konfliktusokhoz vezetett, ezzel még túlságosan nem akartam foglalkozni. Máté ebben az időszakban már csak alkalmanként volt jelen, Geri volt intenzívebben, ő pedig egy korábbi helyi szokását akarta használni, mégpedig a haveroknak mindent beszerzési áron. Erről hamar sikerült lebeszélnem, azonban (ekkor még nem vettem észre), a hátam mögött érdekes üzleteket kötött. Sajnos ehhez vezet a maradéktalan bizalom, és a szerteágazó figyelem. De ennek ekkor csak egy kisebb letolás lett a vége mindenféle szankciók nélkül. Talán ez volt a második pont, amikor már érdemes lett volna felfüggeszteni a vele való munkát.
Augusztus környékén véletlenül a kezembe akadt egy térképmásolat, amin világosan látszik, hogy az épület előtti nagyon jól látható, egyébként is általunk gondozott terület a miénk. Ott pedig olyan reklámot helyezek elé díjmentesen, amilyet akarok. A korábban megbírságolt díszkerékpárt elővettük, átalakítottuk és szépen kiállítottuk. Sajnos néha a pénteki bulizók akartak vele tekerni, ezért hétfőként némi karbantartásra mindig szükség volt, egészen addig, amíg vazelinnel és grafitzsírral be nem kentem a nyerget, markolatot és úgy mindent. Utána békén hagyták :). Egy este elmentem bevásárolni s mire visszatértem (kb. fél óra) a bringának, ami teljesen használhatatlan volt, hűlt helye. A feliratokat leszakították róla, a többit elvitték. Gyors megosztás facebookon, utána keresés bringával. 30 perc alatt egy használhatatlan bringával azért nem lehet messze jutni, viszont fura módón többen több irányban kerestük nem volt meg. Visszamentem az irodába, és fura dologra lettem figyelmes, a sötét udvaron valaki mászkált. Ekkor az egyik cég miatt az irodában tartottunk némi önvédelmi eszközt, szóval fogtam egy colos vascsövet, kimentem az udvarra, ahol egy sötét delikvens botorkált. Szegény elesett az ijedtségtől, én pedig feltámasztottam és bekísértem a kazánházba, ahol a sok lomtól mozdulni sem lehetett, s hogy teljes komfortérzete legyen, lekapcsoltam a villanyt, és elindítottam a 30 éves sziszegő, érdekes hangokat produkáló gázkazánunkat. S hívtam a rendőröket. Jó fél óra volt mire ideértek, pedig a kapitányság kb. 500 méterre van. Nem baj, addig delikvensünk dörömbölt az ajtón, nem foglalkoztam vele. Kijöttek a rendőrök, említettem nekik a biciklit is, és a delikvenst is. Néhány kérdés után az volt a belátásuk, hogy kérnek egy kávét, megbeszéljük a bringás dolgot aztán a delikvenst is meglátogatjuk, aki sajnos elesett a kazánházból kijövet :(. A két dolog között nem volt összefüggés, így a biciklit más vitte el. Nem messze az egyik szomszédnak van kamerája, ami annyit rögzített, hogy beteszik egy sötét sedan autó hátuljába, ami talán BMW. Apró érdekesség, hogy akiről egyszer véleményt alkottam, nos, neki pont ilyen autója van. Nem akartam gyanúsítani, nagy értéket amúgy sem képviselt, így azt az ügyet lezárták. A másik szerencsétlen viszont a műhelybe akart bejutni. Nem sikerült neki, ezenkívül a további próbálkozásoktól is el lett véve a kedve. Azonban a rendőrökkel elbeszéltük az időt. Nekem az utolsó buszom 22:40-kor indult haza, de mondták a rendőrök, hogy majd max. utána vagy hazavisznek. Pontban az említett időben végeztünk, elindultunk a busz után. Ati barátom volt a pilóta, aznap utolsó járatát csinálta, természetesen a lámpa után már a busz végsebességével közlekedett most is. Engem pedig vittek utána szirénázó rendőrautóval, ami egy élmény volt. Várostáblán belül úgy 130-al sikerült megelőzni, mivel ő azt hitte siet a rendőr valahová ezért nemhogy megállt, még villogott, hogy szabad az út, menjenek. A rendőr röhögve kérdezte is: mi ez, gyorsjárat? Utána bevágott elé, majd megállt, Atiról ömlött a víz, aztán meglátott engem, először ledöbbent, aztán örült, aztán el akart tenni láb alól :). Sosem láttam így lefőve :D. Később azért megkérdezte, hogy mi volt ez, illetve jelezte, hogy máskor szóljak előre ilyenkor. Hát persze, az úgy nem poén. Ati egykoron rallyversenyző volt, tőle tanultam én is buszt vezetni. tavaly még a sajtócímlapokra is került, igaz névtelenül egy Margit hídi alkotással. Nos nagyjából el is telt a nyár. Pozitívan zárult minden tekintetben. Még a garanciális dolgaimat is sikerült elrendezni, ami sok dologra megtanított azért.