Ismét egy kicsit száraz, rizsázós rész következik. Szóval sikerült megnyerni a pályázatot, a papírokat összeszedni, az előleg ismételt bemutatásában Balázs segített egy tartós befektetés formájában, mely több volt valamivel, mint a pályázat önrésze, de erről bővebben a pályázati fejezetben. A nyáron megkeresett, készletbe nem visszaforgatott pénzt teljes egészében a műhely rekonstrukciójára fordítottam, a cél a kereskedelmi engedélyen túl egy egyedi, barátságos környezet kialakítása volt a lehető legkevesebb pénzből. Több ötlet, terv is született, de a költségek miatt csak egy maradhatott, amit a képen is láttok. Legfontosabb szempont volt, a minél több természetes fény, a normális méretű ajtó, egy különálló vevőtér és szerelőtér, azonban mivel a garázs homlokzata borzasztóan nézett ki azzal is kezdeni kellett valamit. Az elsődleges terv, az volt, hogy a falakat visszabontani 50-60 cm-rel, szintbe hozni, majd egy egyenes betonkoszorúval lezárni, és rá egy könnyűszerkezetes tető. Sajnos ez a művelet, még ha mindent mi végzünk is, elérte volna az 1 millió forintot, azonban ebben nem szerepelt még a belső épületgépészet. Ez a terv elvetve. A másik egy majdnem megvalósult dolog lett: kibontani az egész homlokzatot és a helyére beépíteni egy méretre-vágott komplett Ikarus oldalt, ahol az ablakok, ajtók eleve adottak. Sajnos ebben az időben bontani való buszalanyt nem sikerült normális áron találni, pedig a többi szerkezeti elem újrahasznosítására is megvolt a terv. Például: az elejéből lett volna a pult, a kapaszkodók a szerkezeti merevítők, a tetőszellőzők ténylegesen azok, a motor-állófűtés-kompresszor szintén üzemelhetett volna... stb. Sajnáltam, de ez is bőven 1 millió forint felett állt volna meg. A végleges ami megvalósult, egy véletlen fatelepi látogatásnak köszönhető. Mi lenne, ha lambéria és fafelület lenne mindenhol? Ehhez igazítva rajzoltam meg a leendő homlokzatot, ami meg is valósult.
Az egész átépítés október közepén kezdődött. Először a homlokzatról kellett minden, addig odaépített elemet eltávolítani, a 4 méteres ajtókat megszabadítani az addig ráépített hőszigetelő rétegektől. Ezen ajtók szögvasai alkotják az új homlokzat vázszerkezetét. Érdekes volt, hogy a flex ezeket alig vitte, míg a frissen vásárolt, ugyanakkora méretű darabokat kés-vaj párhuzam-szerűen vitte. Erre kerültek fel a nyílászárók, majd a lambéria burkolat kívülről, alatta párazáró, majd hőszigetelő réteg, majd végül lambéria, alatta elektromos és pneumatikus vezetékekkel. A homlokzat 2 nap alatt elkészült, következtek a belső munkálatok. A koncepció az maradt, hogy a vevőket kiszolgáló pult a bejárattal szembe, az eladótér végére kerül. Az eladó/kereskedő tér mindössze 2×3 méteres, ezen a helyen biztosított statikailag a min. 300 kg/nm-es tetőterhelés, a legalább 220 cm belmagasság (ezek az infók is több napnyi gyűjtőmunka eredményei), itt került elhelyezésre a biztosítéktábla, a tűzvédelmi főkapcsoló, és a menekülési útvonal is így a legegyszerűbb. Építsük pultot, de miből? Eredetileg oldalt volt egy hosszú folyosó, régen tűzifatároló, melyet kíváncsiságból papíron elfeleztem, ez annyira megtetszett, hogy a fal fele ki is lett bontva (ez volt "Mátéka feladata" :) ). Itt sikerült szert tenni néhány címeres téglára, s ahogy a fal bontódott, a pult demója úgy emelkedett. A végén pontosan annyi tégla maradt, amennyiből a vevőtér és a szerelőtér elválasztó-falát ki lehetett alakítani. A kibontott fal helyén eredetileg kerékpár-tároló lett volna, illetve kézmosó/mosogató. Végül a sarokban, előre nem tervezetten (nem kötelező, csak ingatlanbérlői változások miatt kénytelenek voltunk kialakítani), egy WC-mosdó került kialakításra. A plusz terület másik végén pedig egy melegítőkonyha. Ezekhez nem állt azonban rendelkezésre sem vezetékes ivóvíz, sem szennyvízelvezetés. Az ivóvíz nem volt probléma, mert a főépületből, a központi fűtés vezetékeivel a hideg vízvezeték is megoldódott, az internet, elektromos betépkábel, riasztó és telefonkábelekkel együtt. Ehhez az udvaron egy jó 15 méteres sávon 20 centinyi szabad helyen ki kellett termelni a földet, ezt egyedül végeztem, úgy éreztem magam, mint egy régészeti ásatáson. A műhelyben található, szintkülönbségek, egyenetlenségek, egyéb építési értelmetlenségek összes okára választ adott a földben talált ilyen-olyan üres üvegcsék. Ez az ásás egyébként az eltört lábam kellően megedzette, azóta egyáltalán nem fáj :). Lefektetésre kerültek a csövek, vezetékek. Itt jegyezném meg, hogy egyikünk sem csinált még soha ilyesmit, sem központi fűtés, sem vízvezeték-szerelést. Mindent ismerősöktől kérdeztünk meg, illetve netes leírások alapján végeztünk. És ami külön jó: a mai napig tökéletesen működik minden. A fűtéssel eleinte volt némi gond, de egy plusz szivattyú és 2 normális radiátor megoldotta a problémát. Eredetileg központi fűtés sem volt a tervben. A fűtés egy üvegajtós kandallóval és könnyűszerkezetes kéménnyel lett volna megoldva, ezt a szomszéd tűzoltó javaslatára elvetettük, ezért maradt ez előbbi. Közművekkel el volt látva a műhely, a szennyvíz kérdés később lett megoldva. A legnagyobb gond az volt vele, hogy a szennyvíz-becsatlakozás lehetőség kb. lehetetlen helyen volt. Egy teljesen más okból átmentem a hátsó szomszédunkhoz, ahol láttam, hogy a szennyvízvezetékének tisztító-nyílása a műhelytől kb 2 méterre volt. Kértem tőle egy engedélyt, hogy lehetne-e, pár apróbb szívességért megengedte, onnantól kezdve kb. fél óra munka volt megcsinálni. Félvíz… meg miegymást. Ilyet se csináltunk életünkben, ezt is sikerült jól kivitelezni. Elkészült a WC, nagy öröm volt, amikor a csaptelepből először víz folyt :). A WC belmagassága sajnos eléggé alacsony lett, ezt egy Ikarus tetőszellőzővel terveztem kiküszöbölni, az alkatrész megvan, beépítésre azóta sem került sor. Ezek még csak alap dolgok voltak, azonban a tervezett költségkeretet már ilyen készültségi szintnél sikerült túllépni, és még sehol nem álltunk...
Ebbe a szakaszba némi betekintést adhat ez a videó montázs 92:
https://www.youtube.com/watch?v=LR3WkkGa8Bo
![Műhelysztori [Mi lett volna, ha...?] #23](./media/pics/galleries/16244/tn_23_4545.jpg)
