TestBike

 Áté3,14ítés 2/2

Szóval már volt vizünk, szennyvizünk, fűtésünk, ami működött. Most következett a munka oroszlánrésze. A belső rész kialakítása. Legelsőnek a régi mennyezetet bontottuk le, ami 6 db, a gerendákba kapaszkodó osb-lapból és némi szigetelőanyagból, azaz kőzetgyapotból állt. Kívül futott minden elektromos kábel, ezek lebontása nem volt sok idő. A visszaépítés annál inkább. Először megrajzoltam, mi hol legyen elektromos szempontból, aztán a tető alatt csatornákban és MM kábelekkel elhelyeztünk mindent a helyére (Geri hivatásos villanyszerelő, ez volt az egyetlen szakmunka, aminél szakember jelen volt, az ő személyében). A tetőben a többáram-nemű elektromos vezetékek mellett helyezkednek el az audiorendszer (6 hangszóró, 4 mikrofon), és pneumatika rendszer vezetékei. Ezután következett keresztgerendák megerősítése, cseréje. A szigetelés is visszakerült, alulról élvezet volt feltenni az üveggyapotot, majd az osb lapokat. A lapra időközben felkerültek a végszerelvények (hangszórók, lámpák, led-szalagok...stb.). Egy jól sikerült este közben kitaláltuk, hogy lambériázzuk le a belső oldalt, sikerült is, másnap tűnt fel, hogy teljesen fordítva raktuk fel az egészet :), így újabb bontás, majd újabb lambériázás. Kb. ennyi plusz munka volt. Ami az elektromos rendszert illeti, az volt az elképzelés, hogy mindent egy helyről, a pultból lehessen kapcsolni, méghozzá a korábban már felhasznált Ikarus műszerpultból. Több áramnem fut össze benne, de végül érintésvédelmi szempontból is kifogástalannak minősült, az elképzelés is jó lett, nap végén egyszerűen egy helyről szépen mindent le lehet kapcsolni. Onnan működik a rádió is. A hangrendszer is kifejezetten kellemes lett, mindenhonnan felülről szól a zene, a fadobozoknak köszönhetően a basszus is remek, a világítás többnyire led-szalagokkal és panelekkel, Ikarus alkatrészek újrahasznosításával lettek többnyire megoldva, pályázatnál egyénként is szempont a környezet-tudatosság, áldoztunk ennek is, no meg a pénztárcánknak. A tetőzet és a többi közmű teljes szerelése mintegy 2 hónapot vett igénybe, közben folyamatosan mással is foglalkozni kellett. Megemlítendő még a pneumatikus rendszer, mely eddig szinte feleslegesnek bizonyult, de sosem tudni... Az egyik fő szál a szerelőtér fölé visz, ahová két pneumatikus csatlás került a légszerszámoknak. A kompresszor helye a „géptér” nevű részben lett volna, azonban ezt szükségtelennek találtuk utólag, így maradt a szerelőtérben. A bejárati ajtó felett és kívülről is található egy-egy csővég. Az ajtót eredetileg pneumatikusan lehetett volna gombokkal több helyről nyitni/zárni, azonban az odacsípés-gátló hiánya és a bizonytalan hengertöltés miatt az ajtó maradt a klasszikus nyitó/záró mechanizmusú. A külső vezetékvégre kerül majd egyszer egy fali csatlakozó, amihez fujtatófejet, vagy bármi mást lehet csatlakoztatni önkiszolgáló rendszerűen, ez is egy to-do listás feladat még mindig. A harmadik szál a pult felett van, egyrészt a műszerfalba épített gyári nyomásmérők mutatják a kompresszor tartálynyomását, másrészt a pult mögé egy buszvezető-ülés volt/van tervezve, amihez nem árt némi légnyomás. Ezek elkészülte után lekerült a régi szerszámfal is, melynél volt egy kis meglepetés. Korábban, mindig észrevettem, hogy a bowdenvágót ha le akarom venni, valamiért bizserget. Geri mindig mondta: ó, hülyeség, őt nem rázza. Oké. Levettük a régi szerszámfalat, ami egy osb lap volt szintén, melyben a szerszámok 60-80-as szegekre voltak akasztva. Pár darab minden akaratunk ellenére benne maradt a falban a lap levételét követően, ekkor szembesültünk vele, hogy a bizsergetés oka az volt, hogy a korábbi betápkábel fázisába volt integrálva a fogót tartó szeg. Még az a szerencse, hogy az 'Öreg szeret minket :). Az ominózus szegről készített fotó látható a képen. Ezek elkészülte után jött az utolsó nagy munka a padló. A vevőtérre (ezen album legelső fotóján látható a pulttal együtt). műfüvet terveztem, így ezt a részt nem bántottuk. A szerelőtér a maga síklapokból álló holdfelszínével csak nem maradhatott, ezért úgy döntöttünk, felszedjük, ami bizony nem volt egyszerű, ha még emlékeztek pár fejezettel előrébb, erről tettem is egy ilyen kijelentést, hogy ha azt egyszer valakinek fel kell szedni.... Hát fel kellett, és valóban nagy meló volt. A greslapokat utálom, bármennyire praktikusak is, végül a legolcsóbb mázas kerámiát vásároltam meg az Obiban, mintegy 14 négyzetméterre. Lerakás előtt valamit a padlószinttel kezdeni kellett, a padlopon ekkora különbséghez már nem jó a plusz betonréteg még nem jó, ezért ezt is, mint ahogyan a pultépítést is flexibilis csemperagasztóval oldottuk meg. A mintegy 14 négyzetméter lap lerakását úgy 300 kg csemperagasztóval sikerült is megoldani, na ha ezt kell majd valakinek felszedni… :D. A mázas kerámia az első flexelésnél természetesen nem viselkedett valami jól, azonban azóta is tart. Olcsó volt, nagyjából jó és esztétikus, és eltűnt a holdfelszín. A pult mögötti rész először szőnyegezve volt, jóval később laminált padló lett letéve. A bringatároló pedig 2 OSB lapból állt, helyén jelenleg gumírozott talpú szőnyeglapok vannak. Végül a vevőtér is kerámiaburkolatot kapott, a közműcsöveket pedig egy fal elé lerakott, fenyőkéreggel feltöltött téglasor mögé rejtettük. Ezekkel nagyjából elkészült a felújítás jó része. Novembertől egészen februárig tartott. Közben folyamatosan a pályázattal is foglalkozni kellett. Bringaszerelés ekkor viszont, bár igény volt rá, csak lehetőség nem, ezért kértük ügyfeleinket, hogy lehetőleg később jöjjenek vissza. A bútorzat is ez idő alatt maradék anyagokból került kialakításra. Nagyjából márciusra teljesen befejeztük a szerelőteret, eladóteret, letapétáztuk a falakat, elkészült a konyha, mosdó, lomtár…nagyjából minden. Kisebb módosítások még most is akadnak, illetve lenne feladat, csak forráshiány és egyéb indokok miatt ennyit sikerült megvalósítani. Kicsit később, a nyár elején igény mutatkozott egy egyébként tervezett légkondicionálóra. Hihetetlen olcsón sikerült egy alig használt, megfelelő teljesítményű, gázzal feltöltött darabot beszerezni, azonban ennek felszerelését szakemberre bíztam. Itt kicsit jólesett látni, hogy végre nem csak én/mi szenvedek/szenvedünk, hanem más is, mert felszerelni a kitalált helyre nagyon nem volt egyszerű, de megoldották. Ez az átalakítás végül, utólag összeszámolva, több, mint 1,1 millió forintba került, úgy, hogy ebben semmi munkadíj nincs beleszámolva. Nem lett volna szabad ennyit beleinvesztálni, és nem is terveztem eredetileg ennyi mindent, csak fokozatosan jöttek elő a nem várt dolgok és az "egyszer csináljuk meg normálisan"; elv mentén dolgoztunk, ami részben nagy hiba volt. Nem volt tervezve központi fűtés, vizesblokk, konyha, padlócsere, belső lambériázás, jóval szerényebb elektromos rendszert akartam az elején. Sajnos így sikerült, utólag nem bánom, mert sikerült nagyon egyedi, barátságos helyet kialakítani, ahol mind a vevők, mind az ott dolgozók kellemesen érezhetik magukat. Jó móka volt a felújítás saját kezűleg, rengeteg új ismeretre tettünk szert, új mesterségeket tanultunk autodidakta módon: vízszerelés, fűtésszerelés, villanyszerelés, burkolás, szigetelés, ácsmunkák, asztalos munkák...stb. Néhány ismerős pedig tőlünk tanult, igaz nem feltétlen jó dolgokat: az átépítés során felhasználtunk több 1000 Reiser csavart, azonban tipliből kb. 10 darabot. Kellő nyomatékkal és fordulattal nagyon szépen bele lehet tekerni a téglába, és ugyanúgy tart. 20-30 négyzetméternyi tapéta van a falon, melyhez ragasztót egyáltalán nem használtunk, mivel a vakolat olyan állapotban van, hogy nem állna meg rajta, ezért tűzőkapcsokkal van feltéve, ami a kőminta 3D hatását, vicces, de elősegíti :). Gépeink sem nagyon voltak, egy flex, egy dekopírfűrész, egy 18V-os akkumulátoros csavarhúzó és egy kukaérett 100 éves ütvefúró. Egy betonkoszorú átfúrásához kértünk kölcsön egy ipari 40 mm-es szárral rendelkező ütvefúrót, de ennyi. Ennyivel, általános kéziszerszámokkal és saját erőnkkel végeztünk mindent.

u.i.: Ha igény mutatkozik, a közeljövőben létrehozhatok egy galériát, ami a fenti és előző írás eddig nem publikált fotóit tartalmazza. A kész állapot egy része pedi