Ebben az évben iskola mellett folyamatosan dolgoztam az úgynevezett pályázatíró cégnél, ahol informatikai teendők időközben háttérbe szorultak, cserébe megtanultam a vállalkozási alapokat, pályázatok írását, komplett lemenedzselését, több uniós nagyprojektben is sikerült részfeladatokat kapnom, s lebonyolítanom, akár több cégen keresztül is, mindezt úgy, hogy több, mint egy évvel vagyunk az első 2/3os-, azaz 2010-es választások után. - Ez abból a szempontból lehet lényeges, hogy ekkoriban még hithű fideszes (azon belül is település szintű tisztségviselő; ami egykoron büszkeség volt ugyebár...) voltam egy olyan cégnél, ami afféle "szoci pénzmosodaként" üzemelt, persze valamennyire értelmes feladatok megvalósításával. Engem ez nem zavart. Endrú bosszal a reggeli kávénál megtárgyaltuk a napi politikai történéseket, sosem háborúztunk, csupán próbáltuk nézeteinket egyeztetni. Politikai rovat vége (később ennek még szerepe lesz pár dologban) – A feladataim, napi munkám elvégzése után barátokkal, TB-s ismerősökkel mentünk bringázni, illetve amíg volt a Speckó Bike nevű helyre bandázni, ahol sok kellemes órát eltöltöttünk, s közben megtanultam bringát szerelni valamilyen szinten. Voltak rendes célszerszámok, kis műhely, jó társaság, minden. Ekkoriban itt elég sok termékspecifikáció ment át a kezem alatt, s teljesen jó volt látni az alkatrészeket, gyakorlatban, megismerni működésüket, bekategorizálni pontosan mi micsoda, mi mit is jelent. Sajnos sokáig ezekkel sem voltam tisztában. Szezon végére, amikor is a bolt bezárt elég sokat szocializálódtam bringás téren. 2011 az alapozás éve lehetett talán...
Kicsit itt ott, javítgatok az elejébe, szigorúan stilisztikai okokból, és ahogyan olvasom illetve összevetem a mostani napjaimmal, teljesen déjá vu érzésem van. Nem lövöm le a poént, bár páran talán itt is tudják, hogy miért is.