TestBike

 D.->.N.->.R, avagy valami nagyon nem stimmel

Június - júliusban a pályázat mellett gőzerővel dolgoztunk. Immáron hanyagoltam az alkalmi munkavállalóival történő bejelentését Gerinek, helyette részmunkaidőben alkalmaztam, mivel főállása mellett dolgozott itt. Egyre több munkánk lett, hó elején eladtuk vállalkozásunk első új komplett kerékpárját, egyre több vevőrendelésünk is lett. A műhelyre még fejlesztés címszó alatt egy légkondicionálóra költöttünk, mely nyári és téli szezonban egyaránt hasznos szerkezet. Nyáron klíma nélkül mértem egyszer 44 fokot a szerelőtérben. Erre még kénytelen voltam áldozni. A pályázati pénz, fizetés részét teljesen a műhelyre fordítottam, részben készletre, részben fejlesztésre és ebből kellett kipótolnom a szerszámok okozta mindenféle többletköltséget. Eredetileg eme pénz egy részét készletre, más részét a Balázstól kapott támogatás visszafizetésére akartam fordítani. Természetesen ez így ilyen formában nem jött össze. Cserébe ebben az időszakban indult a nagy felfordulás a pályázat lebonyolítása mellett. Elég sok komplett kerékpár-felújításunk volt egy időben, ezek rengeteg alkatrészt igényeltek, és az eddig megszokott átutalásos rendszerben rendeltük az alkatrészeket. A befolyó bevételeket folyamatosan egyik projekt finanszírozásából a másikba tettük át, közben nőtt valamennyire a készletünk is, fizikailag látszatra, elméleti szinten pedig a számlák alapján. Készletnyilvántartásra bár beszereztem egy programot, arra egyszerűen nem volt időnk/kapacitásunk, így maradt a káosz. Ezt tetézte, hogy az egyik partnernél kezdeményeztünk egy nagyobb volumenű rendelést, számítva a pályázatból befolyó utolsó összegre is, amely, mint tudjuk, végül október vége felé érkezett meg. Itt elindult a plafontapasztás, és játék a bevételekkel, amivel egy darabig egyáltalán nem is volt gond. Aztán Geri beiratkozott autóvezetői tanfolyamra, és kb. úgy éreztem, mint aki beintett, hogy szezon kellős közepén csinál ilyet, utána fizethettem a járulékokat, mindent, dolgozni viszont csak csökkentett módban. Ezzel sem lett volna gond, hanem megjelentek a "haverok", ismerősök, családtagok Geri részéről. Világosan mondtam neki, még korábban és egy évvel ezelőtt is, hogy csak egy szűk körnek biztosítsunk kedvezményt, máskülönben bajok lesznek. Egyrészt abból, hogy a nagykerek kifejezetten nem szeretik a beszerzési áron értékesítek dolgot, máskülönben így nincs értelme, és nem is lehet vállalkozási tevékenységet folytatni. Sajnos ő ezt nem értette meg, és elkezdett több bringát ilyen alapon felújítani, illetve nem megrendelésre építeni, csak „úgy”, holott pénzügyileg elég instabil volt a helyzet, nyakunkon egy nagy adóssággal. Ez ellen sajnos egyelőre semmilyen eszközzel nem tudtam fellépni. Így borult az egész beszállítói utófinanszírozásos dolog, mert hamar eljutottunk oda, hogy egyik bevételből kell hirtelen kifizetni a másikat, csak egy idő után az a bevétel még több alkatrészként jelent meg, beépítve haver, rokon, készletes, koncepció nélküli kerékpárba,...stb. Ezzel a stratégiával rövid távon sikerült még jobban eladósodni, én mint aki egy éppen összeomló házat próbáltam alulról támogatni, de egyszerűen többet nem tudtam tenni a dologért, időben ezeket a buta projekteket sem sikerült lezárni csak úgy, hogy hónapokkal később lett belőlük pénz. Tehát a G-féle dolgok úgy néztek ki, hogy jött pl. egy rokona, akinek a kerékpárja felújításra szorult, ahhoz ugye alkatrészeket kell megrendelni, festést, előkészítést kifizetni. Majd elkészül a járgány, mely a távollétemben kerül kiszámlázásra jóval tervezett költségeken, de a nullszaldón is szinte alul. Azt már hozzá sem merem tenni, hogy ebben semmiféle üzemeltetési költség sem jelent meg. Csak legyen meg ennek-annak. Amikor kérdőre vontam, amit szintén csak telefonon tudtam ismételten csak annyi volt a válasz, majd megbeszéljük. Ahogyan a nyárból elindultunk kifelé úgy harapózott el ez a helyzet. Igazi megoldás sosem volt rá. Jóval később derült ki, hogy amikor nem tartózkodtam a műhelyben, mentek a különböző maszek dolgok is. Kicsit fura volt, hogy a haszon 50 %-a plusz a maszek, amelyet én finanszírozok meg, azonban ennek a szívességek (felújításbeli főleg) miatt nem is lehetett egyszerűen véget vetni, pláne úgy, hogy nem is tudtam róla. Egyszerűen a sok papírmunka mellett nem volt időm, energiám még erre is figyelni, plusz előrébb olvasható, hogy miért is nem tettem. Ha már pályázat meg papírmunka, a záró elszámolás végett minden egyes szerszámot/eszközt nyilvántartásba kellett venni, s fotóval dokumentálni. Ennek is nagyon tudtam örülni ekkor. Főleg úgy, hogy egy ideje nagyon fájt a fejem, s a csodálatos nyíregyházi hentesek némi sötét foltot fedeztek fel egy részletes koponyavizsgálaton, amit ők agydaganatnak tudtak be. Egy teljesen más városban próbáltam elkeseredetten utánajárni, végül 2 hónap múlva kiderült, hogy a fejfájás más okokra visszavezethető, a fekete foltok pedig egyelőre nem adnak aggodalomra okot... Lehet kiváltója volt ez az egész kissé keserédes helyzet is. Valamikor júliusban kivettem néhány nap szabadságot, amikor teljesen egyedül hagytam a műhelyben, s miután visszatértem, akkor fedeztem fel pár készletbeli hiányosságot, ami máshol viszont megjelent, a kassza kivételével. Ekkor erre kaptam értelmes magyarázatot, hogy saját használatra lettek beépítve. Jó rendben elfogadtam, nem volt egyszerűen kedvem vitatkozni. Azt vártam, hogy a bevételekből valahogy egyenesre forduljon a műhely, ezt sajnos egy baráti befektetésből tudtam csak megoldani, szintén egyedül. Ekkor láttam érettnek az időt, hogy elgondolkozzak azon, megéri-e ezt így ilyen formában csinálni. A helyzetet teljesen reménytelennek ítéltem meg, elég fura gondolataim voltak, mígnem egyszer ismét adódott egy lehetőség...