TestBike

 A választás

Szóval ott hagytam abba, hogy egy sikertelen PÁV után, némi életkedvtelenség után sikerült összeszednem magam és a következő PÁV vizsgálatig elkezdtem rendbe tenni a műhely dolgait, ez legelőször egy alapos takarítást és rendrakást takart, amit egy leltár követett. Ekkor szembesültem egy iszonyatos hiánnyal. Előszedtem a számlákat, és a javítási munkalapokat és olyan 80%-os pontossággal meg tudtam határozni, hogy az az adott, jellemzően márkásabb, értékesebb alkatrész beépítésre/értékesítésre került-e vagy sem, ha nem akkor ugye hová tűnt? Ez összesítve tetemes hiányt idézett elő. Ha még eddig nem voltam elkeseredve, akkor itt sikerült ismételten magamba zuhanni. Nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel, ismét egyre inkább a következő PÁV tartotta a lelket bennem. Ami külön furcsa volt, munka alig volt, igazából nem bántam, csak annyiból volt rossz, hogy egyedül volt időm sok mindenen gondolkodni. Sajnos megoldást nem igazán találtam a dologra egyelőre. Említettem ezt kollégának, aki itt már kitérő válaszokat kezdett adni, konkrétumokkal ő sem tudott szolgálni. Egyedül annyit sikerült elérnem, hogy valamennyire elismerte a fent említett dolgokat. Nem tudtam, hogy a PÁV sikerül-e vagy sem, így a műhely további sorsáról egyelőre csak elméleti síkon gondolkodtam. Október végén megérkezett a pályázati pénz utolsó része, és ezzel végérvényesen véget ért a projekt is. Sajnos ez a pénz sem a vállalkozás hasznát gyarapította, hanem kolléga utolsó projektjét volt hivatott majdnem hogy duplán megfinanszírozni a trehány módon, általa megrendelt alkatrészek miatt. Ezenkívül maradt még a tudtomon kívüli fizetetlen számla, mellyel nemrég sikerült szembesülnöm. Erről több részletet nem mondok egy folyamatban lévő ügy végett.
Elérkezett a következő PÁV ideje, kicsit úgy éreztem, hogy ezzel mindent egy lapra tettem fel és 19-re kérek még egy lapot. Néhány autóbuszvezető haverom ellátott pár instrukcióval, melyeket megfogadtam, és érdekes módon sikerült a PÁV, azonban a határozatot akkor nem kaptam kézhez. Ennek nagyon örültem, gyorsan fel is hívtam a leendő főnökömet, hogy sikerült, azonban a határozatot meg kellett várnom, míg kipostázzák, ez bő 2 hetet jelentett. Szerencsétlenségemre vagy szerencsémre ez azt jelentette, hogy nem tudtam részt venni a novemberben induló tanfolyamon és képzésen. Abban állapodtunk meg, hogy majd a decemberin.
Mivel ez a dolog biztosnak tűnt (ott egy pszichológiai, jobban mondva munkalélektani valamint egy egészségügyi alkalmassági vizsgálat jelenthetett buktatót, mivel sokadik kör és év után egészségügyileg mozdonyvezetőnek alkalmas vagyok, ami szigorúbb egészségügyi feltételeket jelent, mint az autóbusz..., pszichológiát pedig a sok PÁV után nem tekintettem akadálynak), úgy gondoltam ideje lezárni tevékenységem a műhelyben, ezért november végén kértem a kereskedelmi rész felfüggesztését, és a fix nyitva tartást sem tartottam már. Egyedi egyeztetés alapján szereltem csak, mint kb. a kezdetek kezdetén. Úgy gondoltam, hogy az októberi alacsony forgalom után erre a téli szezonban nem lesz szükség. Ez sem így lett, meglepődve tapasztaltam, hogy sokan megkerestek tartós leállítás alatti nagygenerálokkal, felújításokkal. Decemberben felhívott leendő főnököm, akit nevezzünk a továbbiakban Dórának, hogy a december rövidségére való tekintettel, majd január 7-én találkozunk. Oké, nekem így még maradt egy kis időm, az év hátralevő részében végig volt bent rengeteg munka, és volt időm eldönteni, hogy mi legyen a műhely sorsa. A lehetőségek az alábbiak voltak: Geri kollégámra bízom az egészet, a vállalkozással együtt, kvázi úgy, hogy havi fix díjat kérek + bevétel utáni jutalékot. Persze mindezt szigorúan közjegyző előtt lepapírozva. Ezt a lehetőséget egészen a leltár utáni beszélgetésig tartottam reális lehetőségnek. A következő 2 bérlő tett havi fix ajánlatot a komplett műhely bérletére + a bent lévő készletre. Egyiket sem tartottam kellően komolynak, és félő, hogy pár hónap múlva meggondolják magukat és ezzel még több kárt okoznak majd, így ezt a lehetőséget is elvetettem. A számomra legkedvezőbb lehetőség a debreczeni úgymond üzlettársam jött képbe, hogy ő üzemelteti tovább, nekem jutalékot fizet, minden ügyet elintéz, nekem nem kell vele foglalkozni, azonban ez is szigorúan lepapírozott keretek között. Így ezt a lehetőséget választottam, nekem célom az volt, ha elmegyek, nem szeretnék semmi mással foglalkozni, csak vezetni, és élvezni a kicsit megváltozott életem. Azonban a kérésem az volt, hogy minden átadás-átvételt majd csak a biztos felvétel után ejtsünk meg, mielőtt elmegyek. Karácsony előtt 1 nappal összeraktam az utolsó bringát is, szilveszterkor barátaimmal egy fél évtizedes hagyománynak véget vetettünk, aztán vártam a január hetedikét....