TestBike

 Gazdálkodj okosan!

Szóval ott tartottunk, hogy tőkeinjekció után folytatás. Első körben ugye a saját bankom, aki az elején fűt-fát ígért, cserben hagyott, majd elkezdődött a huza-vona a koordinátor-irodánál. Hozzájuk bevittem a szükséges papírokat, a következő kérdés az volt, hogy van-e szimpatikus bank? Erre azt válaszoltam, nincsen, nekem lényegtelen egyelőre, csak minél gyorsabb legyen az ügyintézés, ajánlottak is egy bankot, ami színekben hasonlított a kezdőbankomhoz, ott a kedves ügyintéző-hölgy, nevezzük a továbbiakban Arankának, biztatott, hogy szerinte és a rendszereik szerint minden rendben lesz. Ekkor a publikus újranyitást március 15-re terveztem. Persze, telt-múlt az idő, Aranka lebetegedett és, számomra hihetetlen módon rajta kívül senki más nem foglalkozott ezzel az üggyel, így a nyitást már csak április 1-re remélhettem. Persze ez is csak álom maradt. 1 hónap alatt semmit nem haladt előre az ügy, így az április 1 is csúszott, persze munkák szép lassan voltak, de készlet, minden nélkül nagyon nehéz volt bármit is csinálni.
Április 1. számomra nagyon kedves dátum, 5 éve aznap kezdődött el ez az egész, de erről korábban több helyen is írtam már. Ezen a napon egy barátommal elutaztunk Szentesre, s persze ezen a szép pénteki napon jött a hidegzuhany, hogy bizony a papírok egy része nem megfelelő a banknak, ezeket hétfőre pótolni kellene, mindezt pénteken 1 órakor kell közölni, 1 hónap semmittevés után... Aztán sikerült hétfőre beszerezni a kért papírokat, melyeket még az elején megkérdeztem: biztosan nem kell? A válasz: egészen biztosan. Aztán mégis csak szükségesek voltak. De a bizalom és a remény még meg volt, ráadásul ahogyan szépen kerestek a régi ügyfelek, úgy kezdett hitem is lenni az egészben. De kb. két hét múlva jött a hidegzuhany: először mondta Aranka, hogy holnap lehet jönni a szerződést aláírni, minden okés, megkapom a kért összeget. Oké, ennek örültem. Másnap bementem, papírok elő voltak készítve, ketten vártak, aztán végül közölték, hogy mégis úgy döntöttek, a kért összeg felét kaphatom meg, amiből az adott banknál majdnem a 20%a le is jön költségnek. Nyugodt embernek tartom magam, és a magatartásommal sem volt soha semmi gond, de ekkor némi szóbeli konfliktusba keveredtem Arankával, melyre rátetézett, aztán a szópárbajnak a biztonsági őr vetett véget mindkét félről. Otthagytam a fenébe, ezzel a bankkal többé nem akarok semmilyen kapcsolatot ápolni, később Aranka megjelent kerékpáros problémával a műhelyben, de sajnos nem volt rá kapacitásom. Ezen ügy után visszamentem a koordináló szervhez, ahol helyeselték a döntésem és kerestünk, egy barátom/segítőm (ha emlékeztek még a zéertés részre, nos ő mondta, hogy soha ne országos/nagy bankot keressek, hanem helyi/regionális pénzintézetet), ajánlott egy takarékból átalakult kis bankot, ahol kb. 5 munkanap múlva már a számlámon volt a kért összeg, persze feltételek itt is voltak, melyek inkább a részükről biztosítékok, de itt tanultam meg, hogy mennyit is számítanak a személyes kapcsolatok. Illetve mennyivel másabb egy ilyen kis pénzintézet, mint egy országos/nemzetközi bank. Teljesen más elvek alapján működnek minden szempontból és persze a szolgáltatások árai is másak, kisvállalkozás/magánszemély esetén töredéke egy nagy bankhoz képest.
Szóval május elejére meg is érkezett a várva várt tőke, melyet azonnal készletbe fektettem, szépen feltöltöttem a polcokat, és maradt némi tartalékom is, ami folyamatosan forog. Szóval itt ott tartottam, ahol kb. 1 éve, csak itt már mertem remélni, hogy ez az állapot megmarad. Sikerült kinyitni, a régi ügyfelek kivétel nélkül visszatértek, és érkezett rengeteg új is. Hirtelen nagyon sok munka lett, szépen elkezdett fordulni a készlet is, aminek örültem, hiszen úgy terveztem, hogy ebben az évben duplázni fogom, eleinte ez sikerült is, azonban ahogyan a bevételek elkezdtek jönni úgy jöttek az egyszerre ugyan nem nagy kiadások, de összességében jelentős tételek, amik azért a lelkesedést szépen le tudják törni. Ilyen például az egyetlen, édes drága kedvenc pénztárgépem éves „műszakija” és társai. Ezek alapján azt gondolom, hogy itthon vállalkozni kicsit olyan, mintha „Gazdálkodj okosan!”-t játszanánk, de úgy, hogy a szerencsekártyák 90%-a negatív. Teljesen ilyen érzéssel indult az egész újra, de ezt választottam, így hát folytatom, pozitív előrejelzések, pozitív jövőkép, és (még) sok lelkesedés, és felállt mögém egy jó csapat is, (erről majd később). Azzal, hogy ismét újrakezdtem, néhány „ember(?)” ellenszenvét is kiváltottam, némi konfliktushoz vezetett és vezet a mai napig, de ennek is, mint mindennek, később lett meg a magyarázata.
Visszagondolva, erre az egészre, fura érzés fog el, furcsa, hogy szinte semmi nem sikerül elsőre, sokszor másodikra sem (itt jegyezném meg, nem tartozom a vallásos emberek közé, semmilyen szektának nem vagyok tagja, ... stb.), olyan, mintha a sorsom ezzel jelezné, hogy „mit nem kéne tennem”. Persze ez csak egy puszta játék a gondolatokkal. (Több ilyen dolgot is megfigyeltem már az életemben, suli, barátnő, buszjogsi, vállalkozás, mindig van ami miatt nem...)