TestBike

 A lelkünk addig vágtat…

….míg hajtanak a vágyak… Énekelte múlt héten Demjén Rózsi :). Körülbelül nyár elejére tehető, amikor a már korábban említett pályázattal kapcsolatban elkezdődött az érdemi tervezési munka, pedig kifejezetten megfogadtam, hogy többé én EU-s pályázaton nem vagyok hajlandó indulni, ám az elsődleges információk kecsegtettek, így elkezdtem tervezgetni. Az alapkoncepció ez volt: a földterületet ahol a műhely van, egy telekmegosztás után megvásárolom a rajta lévő jelenlegi felépítménnyel. Ehhez szükséges volt egy földmérő, aki a telekmegosztást véghezviszi. Ez a történet részben sikerült, talán a lehető legrosszabb konstrukcióban, ugyanis belvárosi területet, amelyen a műhely is van, nem lehet megosztani csak bizonyos mérethatárok felett, amibe persze nem fért bele, így csak bizonyos bejárási joggal lehet ezt véghezvinni, de végül is megoldódott a megosztás. Ennek csak a kedvenc „bérlőnk” nem örült, kb. azóta tart egy folyamatos hidegháborús viszony, amibe kezdek belefáradni, ugyanis ez is tart még a mai napig… A pályázathoz visszatérve, ismét egy trükkel kellett folytatni, ugyani kiderült, szolgáltatást/kereskedelmi tevékenységet végző vállalkozásokat csak Nyíregyházán(!) alapból kizárják. Semmi gond, ekkor bővítettem a vállalkozásom profilját a kerékpárgyártással, mely már termelő tevékenység, igaz manufakturális módszerekkel, de akkor is termelő. Persze itt is volt küzdelem a városházán, ahol eleinte nem tetszett nekik az ötlet, hogy bringagyár a belvárosban, aztán elmagyaráztam miről is van szó, így már tetszett nekik az ötlet és megkaptam az ehhez szükséges engedélyt.
A fő cél a műhely bővítése, újjáépítése. Ehhez megkerestem egy olyan céget, aki a tervezéstől a kivitelezésig mindent vállal. És a segítségükkel sikerült összerakni a költségvetés egy jó részét. Ezek voltak tervezve: A teljes szerkezet rönkfából készült volna, belül az alsó szinten maradt volna egy nagyobb alapterületű szerviz + 2 szerelőállással, és lett volna egy majdnem körbe üvegezett galériás felső szint, önkiszolgáló jellegű boltnak, persze mindez majdnem egy térben. Itt kicsit elszabadult a fantáziám, és 2 tervezőnek okoztam egy-két álmatlan éjszakát azzal, hogy egy elég egyedi előtetőt akartam a bejárat fölé, amit sehogy sem akartak beletenni, aztán végül a tervekbe bekerült :). Plusz a műhely gépészete is teljesen megújult volna (napelem, külön kazán…stb.). ezen kívül persze beszerzésre kerültek volna „gyártáshoz” szükséges eszközök, szerszámok, valamint egy céges autó. Céges autóhoz is szükséges volt 3 árajánlat, ez könnyen is ment (építésnél is természetesen szükséges, csak az kicsit bonyolultabb), ráadásul az egyik szalon invitált egy hosszabb tesztvezetésre. Egy 7 személyes kisbusz volt a kiszemelt, melyet ki is próbáltam, természetesen csak dízel jöhetett szóba, de a bemutató erősködött, hogy próbáljam ki a benzinest is, persze nem hagytam ki, aztán érdeklődtem a műszaki paraméterei felől, s ekkor szembesültem, hogy 1000 köbcentis motor az erőforrás 3 hengerrel, és több, mint 120 lóerővel… Amikor felnyitották a motortér-fedelet nos az első kérdésem az volt, hogy hol van a szabadon-futó? :). A válasz: ebben már nincs! Némi nevetéssel… :). Máig kérdés a fejemben, hogy lehet egy 7 személyes járgányt ilyen kis motorral hajtani? Mindenesetre nyertesként nem az a modell volt a pályázatba kalkulálva. Nagyjából 2 hét alatt teljes lett az előkészítés, az ütemezés és úgy minden, persze a konkrét pályázat kiírását egyre jobban halogatták. A napokban jelenik meg a végleges kiírás és benyújtási határidő. Azonban ahogyan folyamatosan változtattak a feltételek, arra a döntésre jutottam, hogy szép és jó lenne, de nem. Eleinte 70-30%-os támogatási intenzitásról volt szó, (70% támogatás, 30% kamatmentes, vagy nagyon alacsony kamatú visszatérítendő támogatás). + a teljes projektre 10% körüli önrész. Ez az arány a legutóbbi értesüléseim szerint 40-60%, 10% önrésszel, és piaci kamatozású hitellel. Túlságosan nagy a kockázat, és a fejlesztéssel nem feltétlen nyernék annyival több ügyfelet, amennyiből ki lehetne gazdálkodni egy ekkora hitelt és az fixen megnövekvő költségeket. elég pesszimista szemlélet a nyár eleji optimizmusban, de figyelembe véve a környék gazdasági és társadalmi tényezőit, arra a döntésre jutottam, hogy Magyarország e részén ekkora beruházást, úgy, hogy semmilyen tartalék keret nem áll rendelkezésemre, őrültség lenne véghezvinni. Ezt a tényt egyre inkább igazolni látszik az e szezoni eredményemen felül a többi kereskedőtárs visszajelzése, és az a tény, hogy ha Nyíregyházán szétnézek, a kiadó üzletek száma, az utóbbi időben drasztikusan növekvő tendenciát mutat (pl. reggel elsétálok előtte még nyitva az üzlet, ami évekig üzemelt, délután már csak a kiadó felirat fityeg a kirakatban… és nem egy ilyennel találkozok, és nem csak én.), amiből egy dolog következtethető: a fizetőképes kereslet eltűnése, ami tudjuk mivel jár. Hiába fejlődik a város, amit csak tudnak, felújítanak, de mindhiába ha az élet eltűnik. Az ismerősi köröm jó része is már az ország nyugatabbi részein próbál szerencsét, vagy esetleg külföldön, akik közül szinte senki nem is tért vissza. Lehetséges, hogy nekem is inkább ezt az utat kell választanom. Vagy kellett volna, végül is év elején még nagyon úgy volt, hogy keleti bringaszerelőből leszek „nyugati” autóbuszvezető... :)