TestBike

 Megüssem, vagy ne üssem…? – ilyenek vagytok Ti: 1/n!
Ez is egy olyan rész, aminek megírásán egész sokat gondolkodtam, aztán úgy döntöttem, hogy igen, ha a boltot/boltost lehet véleményezni, akkor fordítva miért ne lehetne? Ez a rész egyfajta sztorizgatós visszaemlékezéseket tartalmaz, később megpróbálok majd valamiféle kategóriarendszert kitalálni, mert lehetne, de azt majd egy későbbi részben. Fontos megjegyeznem, hogy az itt szereplő nevek mind kitaláltak, ha esetleg valaki magára ismer, nos, az nem a véletlen műve :).
Az egyik legelső emlékezetes eset közvetlen a demóidőszakban volt. Delikvensünk neve legyen Lajos. Felhívott, hogy otthon szétszedte a középcsapágyát azonban a golyók szétszóródtak és nincs neki másik, de viszonylag messze lakik, nem e tudnánk vinni neki párat. Válaszoltam, hogy sajnos ez az opció nem játszik (volt tervben ilyesmi), majd szomorúan kérdezte, hogy készleten van-e ilyesmi? Válaszoltam, persze, aztán letette a telefont, majd szomorúan konstatáltam, hogy még egy ügyféllel kevesebb. Körülbelül 2 óra múlva éktelen csikorgást-recsegést hallottam az utca felől aztán láttam, hogy ezt az épp hozzám tartó kerékpáros generálja. Bejön a műhelybe:
- Jó napot! Lajos vagyok, akivel ma beszélt telefonon.
- Üdvözlöm! A középcsapágyas úr?
- Igen! Képzelje, bár a golyókat nem találtam meg, de az asszony mondta, hogy rakjak bele ilyen kicsi díszkavicsot, azzal el tudtam jönni…
És igen! Lajosunk a golyókat pici apró gyöngykavicsokkal kirakta, bezsírozta, majd betekert hozzám, hogy hozzuk helyre a középcsapit. Mondanom sem kell, először elkapott a röhögés, aztán a sírás, majd hozzáláttam a javításhoz, és mutattam, hogy a kavicsok mind a tengelyt, mind pedig a csészéket teljesen tönkretették nagyjából 7 km alatt. Lajosunk egy eléggé irritáló ügyfél volt, és minden egyes műveletnél próbált okoskodni, amit én egy darabig elviselek, aztán az én türelmem is elfogy (erről is majd később…), s mivel mindkét csésze tönkrement, ajánlottam neki egy monoblokkot, amire kapásból nemet mondott. Hát jó, akkor maradunk a hagyományos rendszernél, beszereltem neki abból is egy teljesen újat, mire felszereltem a hajtóművet meg mindent, beszólt egy ilyet: nem lehetne mégiscsak az az ipari csapágyas cucc? Megjegyeztem neki, hogy jókor szólt, aztán elkezdtem levenni a hajtókart, hajtóművet, mire ezekkel végeztem: „meggondoltam magam, maradjon a csészés…” Nos, itt fogyott el a türelmem és visszaraktam neki mindent, majd kiszámláztam a háromszori munkát, amivel szintén elkezdett kötekedni… s így érte el, hogy ő volt az első ügyfél, akit konkrétan kizavartam a műhelyből. Pár hónap múlva visszatért, de az volt a szerencséje, hogy aznap pont nem én dolgoztam, így nem találkoztam vele, csak a bringáját ismertem fel. Rajta kívül még egy delikvens volt, aki ezt kiérdemelte, ami nem is oly rég történt: Egy hétfő reggel volt, nyitás után 1 perccel berontott (bocsánat a kifejezésért), habzó szájjal egy delikvens, és azzal kezdte, hogy kérdőre vont: tegnap (vasárnap) miért nem vette fel senki a telefont? Nos, itt kb. el is vágta magát nálam, és okozott egy „kellemes” hétkezdetet. Vasárnaponként a privátabb telefonom sem vagyok hajlandó felvenni jóformán senkinek, a műhelyest pedig elvből haza sem viszem. Ezt azért elmondtam ügyfelemnek, erre ő: hát, de így nem tudott elmenni túrázni vasárnap. (Ez a szöveg szerintem valamiféle sablon lehet, mert sok ügyfél ezzel jön, hogy ő menne túrázni, meg ment volna…stb. Csak sajnos előregondolkodni az emberek nagy része nem szeret….). Aztán a következő párbeszéd zajlott le:
- Mi is a pontos probléma?
- Nagyon lötyög a hátsókerék és a fék is ráfog folyamatosan, így nem lehet tekerni a biciglit.
- Megnéztem, megmozgattam: mondtam, hogy eltört a hátsó tengely, ez a probléma.
- Mennyi lenne a javítás? – kérdi delikvensünk.
- Ez egy komplett tengelycsere M Ft.
- Olyan drága? Valami olcsóbb megoldás nincsen?
- Nincsen, feleltem és megkértem, hogy távozzon.
- Aztán nagy arroganciával feleli delikvensünk, hogy elmegy megnézni valami más szervizben.
- Kissé idegesen feleltem, hogy oké, de ha visszajön, akkor az eredeti ár ötszörösét fogom elkérni munkadíj gyanánt.
- Oké, viszlát!
Körülbelül 3 óra múlva emberünk valamilyen okból, de visszajött, majd emlékeztettem rá, hogy megcsinálom, de most már nem azonnal és azon az áron, amit mondtam. Ó na ne csinálja már – próbált győzködni, én pedig mondtam, amit megmondtam azt megmondtam. Majd emberünk, lógó orral elment, a kerékpárját pedig itt hagyta. Végül is 10 perces meló volt, amit gyorsan meg is csináltam, de direkt csak másnap hívtam fel. Akkor meg is érkezett és mindenféle kérés nélkül átadta a fent említett ötszörös összeget. Majd megköszönte és elment. Azóta pedig volt párszor és érdekes módon ilyen telefonos dolgok miatt nem is próbált meg többé kérdőre vonni.
A két „legtovább fajult” emlékezetes történet után következhet egy számomra kicsit vicces dolog.
Egy szép nyári napon egy addig sosem látott, számomra teljesen ismeretlen ügyfél érkezett, méghozzá egy olyan kéréssel, hogy neki Ikarus leszállásjelző gomb kellene. Itt néztem egy nagyot, majd mielőtt kérdezhettem volna, elmondta, hogy valakitől azt hallotta, ezen a helyen, azaz nálam lehet ilyet kapni. Hát mondom, ez téves információ, mert sem elektronikai bolt, sem pedig buszalkatrész kereskedő nem vagyok, de ezúttal szerencséje volt, mert kérésének eleget téve egy zöldet és egy pirosat is tudtam neki adni. Próbáltam kideríteni ki mondta mindezt, de nem tudtam, delikvensünk, elégedett távozása után pedig nem láttam többet. Lehet, hogy profilt kellett volna bővítenem :). Ehhez kapcsolódik még egy kicsit az, hogy az „eladótérben” el von helyezve egy ilyen „leszállásjelző”, ami működik is (csenget), s felé van írva a jól ismert szöveg, kicsit átírva: „ÁFA-s számla igényét, kérjük idejében jelezze!”. Ezt egyszer pont egy adóhivatali dolgozó szúrta ki, majd poénosan kérdezte: ha megnyomom, kinyílik egy csapóajtó? Igen, válaszoltam nevetve, illetve azt hozzátéve, hogy csak NAV dolgozóknál működik. Nevetett egy jót, aztán aziránt érdeklődött, hogy minden rendben van e nálam, mármint szellemileg… :) Utána pedig megmutattam neki a műszerfalat…
Folytatás következik…