TestBike

 Kis hely, tele tartalommal

Megelégelve az előző szerviz munkáját, arra az elhatározásra jutottam, hogy ami elromlik, vagy amit karbantartani szükséges, azt magam fogom ezentúl végezni. Minden művelethez megvásároltam a megfelelő célszerszámot, mindenből a legolcsóbbat, mondván arra az 1-2 alkalomra megfelel, majd amennyit használom. Így az általános szerszámok mellé szépen lassan, - ahogyan pénztárcám is engedte - lettek kónuszkulcsaim, hajtókar-lehúzó, monoblokk szerszám, és minden egyéb apróság, ami kellett. Ezeket az eszközöket a közeli boltokban, vagy interneten keresztül vásároltam, itt jegyezném meg, hogy ekkor előszeretettel rendeltem Kínából is ilyesmiket. A gyűjtögetés folyamatos volt, illetve egészen ideáig bővült, cserélődött a szerszámállomány. Az eszköz viszont tudás nélkül nem sokat ér. Alapdolgokkal tisztában voltam, volt korábban lehetőség gyakorolnom, amivel viszont nem, ahhoz kerestem szakirodalmat interneten, vagy papír alapon pl.: korábbi BikeMag-ok csináld magad rovatai. Műszaki beállítottságom megvolt, barkácsolni szeretek, így ez nem okozott különösebb nehézséget. Sokat segítettek a YouTube-n található videók, különböző fórumokon található tapasztalatok, leírások. Viszonylag sok időt töltöttem ezek tanulmányozásával is. Mindezeket nagyjából áprilisig egyedül végeztem. Áprilisban egy, a korábbi boltból, illetve itt megismert srác, Balázs egy apró alkatrészért eljött, s megtetszett neki a kis "zugműhely". Onnantól kezdve ő is itt végzett el kisebb-nagyobb javításokat a bringáján, s kezdett ez a dolog barátok között is elterjedni. Földön, kartondobozokon, fatuskókon szereltünk közösen a kis helységben. A kezdetekkori defektjavítástól, őszre komplett nagygenerálokat végeztünk saját és haverok járgányain. Közben folyamatosan szereztük be a szerszámokat és folyamatosan tanultunk, kipróbáltunk rengeteg dolgot, vegyszereket, kísérleteztünk folyamatosan, sajnos az alkatrészek beszerzése eléggé nehézkes volt ekkoriban, és a megfelelő anyagbeszerző-helyeket sem ismertük. Persze az itt leírtakat mind-mind munka mellett végeztük, így azért sok időnk nem volt, de amit lehetett, azt kihasználtuk. Valamikor ősz folyamán egy szimpla teázós beszélgetés közben felvetődött bennünk, mi lenne, ha ezzel az egésszel komolyabban kezdenénk el foglalkozni? Ebben a beszélgetésben szereplő volt Endrú bossz is. Rengeteg kérdés merült fel. Hogyan is kell az ilyesmit csinálni? Mennyi tőke kell hozzá? Világossá vált, hogy az a helység sem alkalmas sokáig, ekkor Endrú emlékeztetett arra, amit nagyjából 1 évvel ezelőtt mondott. Gyakorlatban télen is szerelgettünk, de itt kezdődött el egy tervezési időszak. Mit, hogyan, merre, hogyan induljunk el? Ezekre kezdtük el válaszokat keresni, melyekre nem volt egyszerű a válasz. A kis kazánház egészen 2013 februárjáig funkcionált, az alapokat ott fektettük le, hogy ez mennyire sikerült szilárdra, az más kérdés.