TestBike

 Irány a garázs

2013 februárjában Balázzsal úgy döntöttünk, hogy megfogadjuk Endrú bossz tanácsát, és átpakolunk a garázsba. Ez 2 napot igényelt, minden lom visszakerült a kazánházba, onnan minden bringás cucc a garázsba. Volt pár bútor, melyeket úgy variáltunk össze, hogy valamit mutasson is a dolog. Kicsit kibővítettük az akkor még kezdetleges szerszámfalat. Korábban az egyik nagy fenntartásunk az volt, hogy áram is kellene, legalább világítani. Láttuk, hogy van kiépített vezeték, konnektor, de valamiért azt hittem, hogy ott nincs áram, ezt úgy bizonygattam Balázsnak, hogy egy csupasz vezetékvéget hirtelen felindulásból megfogtam "nincs ebben áram" felkiáltással. Mondanom sem kell, volt benne, a karom elzsibbadt, szerencsére más bajom nem lett. Itt jegyezném meg, engem valahogy nem üt agyon az áram, csak jól megráz, mindezt több eset támasztja alá. Ez után következett némi villanyszerelés, és megalkottuk első szerelőállványunkat, ami a tetőgerendába szegelt 3 db belső gumi volt felette egy lámpatesttel. Nagy előrelépés volt ez a kazánház után, ott ilyesmire nem volt lehetőség. Márciusban először voltunk mindketten bringaexpon, ahol próbáltuk kideríteni mely forgalmazókkal, hogyan, s milyen módon lehet kapcsolatba lépni, illetve a termékkínálatukat néztük meg élőben. Akkor is egyfajta csalódásként értük meg, azonban néhány névjeggyel gazdagabbak lettünk, melyek később még hasznosnak bizonyultak. (Íme egy fotó: http://foto.testbike.hu/index.php?p=foto&gid=7895&id=73&pp=mygl). Innentől kezdve a garázs folyamatos fejlesztések színtere lett. Eleinte óvatosan csináltunk mindent, ugyanis a pályázatíró cég helyzete ekkoriban egyre bizonytalanabb lett, új munkák nem voltak, a régieket befejeztük. A korábbi 13+1 fős csapatból csak Endrú bossz és én maradtam, igaz fizetés nélkül, de akkoriban más bevételi forrásaim is voltak szerencsére. 2-en, 160 négyzetméteren, fura volt, plusz még néha Balázs. Ők Endrúval sosem jöttek ki túlzottan jól, főként politikai okok, de ellenségeskedés azért nem volt. Apropó politika, én ekkor már nagyon háttérbe vonultam. A 2010-es választásokig hűen toltam a szekerüket. Akkor, illetve azelőtt minden más volt. Emberibbek és segítőkészek én pedig túlságosan naiv. Lehet, hogy ha a hosszú nyelv stratégiát választom, akkor nem itt tartok, és nem is írná, e sorokat. Pont tegnap került ez a dolog is szóba, idéznék egy kedves barátomtól "pedig nagy ember lehettél volna. egy minimális nyili-nyali, pár szívesség, és most nem buszjogsid lenne, hanem busztársaságod." Talán igaza is lenne, csak ehhez nem volt gusztusom, így eléggé a háttérbe vonultam. Persze némi kapcsolat maradt, de a későbbiek során kb. semmit sem értek. Lehet rossz ajtón kopogtattam, vagy nem a megfelelő számot hívtam. Mindegy kár ezen rágódni.
Visszatérve a bizonytalan helyzetre, az ingatlan sorsa is kétséges volt, egy jelentős hitel miatt, így arra is megoldást kellett keresnünk, volt rá kb. 90 napunk. Emiatt tényleg csak a legfontosabbakat hoztuk össze Balázzsal. A szerelések tekintetén is egyre több dolgot tudtunk már elvégezni. Ahogy jött a tavasz úgy megjelentek az ismerősök is. Endrúnak nagyon nagy szerencséje volt, illetve nekünk is, mert egy korábbi üzlettársa cége nagy bajba keveredett, s kvázi kisemmizték a saját ingatlanjaiból, így gyorsan szüksége volt pár irodára. Ezáltal az ingatlan megmenekült egy időre. Az új szereplő neve legyen Gabibácsi, az ő cégének főprofilja könyvelés és agrár-pályázatírás, aminek hozadéka az lett, hogy nekik is dolgoztam, illetve megtanultam könyvelni, mellette pedig koncentrálhattunk a műhely továbbfejlesztésére is. Gabibácsi embereivel nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépíteni, szinte családi hangulatban működtünk együtt, hol könyvelés, hol más területeken. Az épület nem volt kihasználva teljesen Gabibácsi által idekerült még egy apró brókercég is. Ennek később lesz még jelentősége.
Áprilisban Balázs részt vett egy helyi bringaversenyen, ahol megismerkedett Mátéval, majd teljesen más okból kifolyólag találkoztak, s említette neki a bringaszerviz ötletünket, s mivel utólag kiderült Máté nagyon jó kereskedelmi vénával van megáldva, és szeret bringázni, érdeklődve fogadta a dolgot. Pár nap múlva meglátogatott minket, ahol ő teljes mértékben támogatta az ötletet, onnantól kezdve 3-an próbálkoztunk, tervezgettünk, látszólag azonban egy helyben toporogtunk, csak a haveri körben kezdett a dolog terjedni, s ténylegesen létrejött egyfajta közösségi szerviz. Ekkor a könyvelési tanulás mellett a nem messze lévő barkácsáruházban is dolgoztam. Szabadidőmben pedig folytatódott a műhelyezés. Egészen júniusig nem volt komolyabb átalakítás, volt viszony néhány emlékezetes "kis műhelyavató" :).
Pályázati lehetőséggel kapcsolatban egyre több infót szivárogtattak ki, illetve eljött a programra való előregisztráció ideje is.