Reggel hatkor a csaknem teljesen kihalt, kísérteties Margitszigeten a zenélő szökőkútnál vártam
Gyuri úrra, de nem jött... Pedig nem volt melegem. Elhatároztam, hogy még tíz percet várok, és
egymagam indulok útnak. Azonban kisvártatva telefonon jelentkezett a kollega és az is kiderült,
hogy ő a zenélő kutat keresi a zenélő szökőkút helyett. Elindultam hát észak felé, és csakhamar
együtt volt a mai bevetési csoport, mely az RBMA falkamag kétharmadát jelentette a gyakorlatban.
Az Árpád-hídra felkúszva áttekertünk a Pesti oldalra, majd anagyon szép, karácsonyi
díszkivilágításban pompázó plázák alatt elhaladva az északi összekötő vasúti hídon értünk át a
Budai oldalra, a Római-partra. Amúgy nem láttunk túl sokat a köd miatt, ráadásul a hídon a bringaút
erősen el volt jegesedve. Aztán végigmentünk az élettelenségbe Dermedt Római-parton, és csak
egy-egy kutyasétáltatóval volt szerencsénk találkozni. Az is kiderült, hogy a miniatűr ebeknek
életmentő lehet a világító nyakörv.
