Innen szépen legurultunk a Bükkös-patakig, és mivel munkanap volt, rengeteg autó állt mindenütt.
Az iskolánál pedig, mivel megcsúsztam egy macskakő szegélyen, csak egy hajszál választott el
attól, hogy felszántsan a kövezetet. A Bükkös-patak mellett haladva nagyon szép környezetben
haladtunk tovább, és mikor kiértünk a Szentlászlói útra, már ki is melegedtünk kicsit.
Dömörkapukoz felérve pedig már annyira beindult a fűtés, hogy a vízesésnél meg kellett állnunk
könnyíteni a ruházatunkon -is-, meg természetesen megcsodáltuk magát a vízesést is. Mindemellett
a télbe tartó erdő is egész különleges hangulatot árasztott, ami annak volt köszönhető, hogy bár a
fák már kopaszan meredeztek az ég felé, de mivel az igazán kemény fagyok még nem jöttek el, a
fűfélék, a mohák szinte élénkzölden világítani látszottak még az ólomszürke felhők tompán szűrődő
fényében is. Az erdészeti úton mentünk tovább, majd a sikárosi vadászháznál ismét megálltunk.
Egyrészt a kilátás miatt, másrészt pedig az itt álló magányos fenyőtől megpróbáltam egypár tobozt
elkobozni, de ez nem sikerült. Pedig Gyuri úrral sokféle sokféle furfangot megpróbáltunk. Persze a
derék, szépséges nyitvatermő nem hagyott minket zsákmány nélkül, mert alatta az izzózöld fűben
kedvünkre válogathattunk régebbi tobozai közül, és itt akadtak egész frissen levetettek is. Amúgy itt
az agg fenyőnél leltünk egy külleme alapján évszázados réginek tűnő kővel kirakott kutat, és egy
őzlábat. Ez utóbbi alatt nem a gombára kell gondolni.
