Solymárról nagyon hamar átértem Pesthidegkútra, ahol aztán a Vitorlázó repülőtér felé vettem
az irányt. Persze ilyenkor repülők sajnos nincsenek, de mégis paradicsomi állapotok uralkodtak. A
hideg ellenére ugyanis a napsütés sokakat kicsalogatott a szabadba. És ez a szép táj nemcsak az
embereknek volt a jó levegő Mekkája, hanem a kutyáknak is, akik tömegesen rohangáltak az
eredetileg gépmadaraknak fenntartott hatalmas füves térségen. Ha ötven blöki nem volt kint a
reptéren, akkor egy sem. És nem volt láthatólag semmiféle összezördülés. Pedig az „izomkutyáktól”
kezdve a „fifikékig” csaknem minden fajta képviseltette magát. Szóval ezt nagyon jó volt látni,
hogy a vizslák, pitbullok, agarak, labradorok milyen jól elvannak ha van tér ahol ki tudnak
bontakozni. Személy szerint csak azt sajnáltam kicsit, hogy északi típusú kutyát egyet sem fedeztem
fel köztük míg ott voltam.
Némi kárpótlást jelentett viszont számomra hogy megnézhettem a régi hangárépületeket,
valamint hogy siklóernyősök is voltak jelen. Tanulók a Virorlázó-repülőtér felső szegletében, a
profik pedig fent a levegőben, a Hármashatárhegy felett.
Még búcsúzóul felmásztam a reptér végén álló kisebb hegyre, hogy aztán innen
Hűvösvölgyre visszaereszkedjem majd tovább menjek a Dunáig ahol a bevetés végpontja volt.
Végezetül azt is megállapíthattam, hogy a kurtított útvonal ellenére is egy nagyon látványos
túrát sikerült tennem.
Adatok:
Táv: 57.3 Km
Menetidő: 4:48:16
Átlagsebesség: 12 Km/h
Csúcssebesség: 44 Km/h
Szint: 680 m
Videó:https://www.youtube.com/watch?v=wiBqVx8LDSM&feature=youtu.be
