18 órával azután, hogy visszaérkeztem a szlovák oldalról, lezárták a határt, a Felvidékre azóta bármilyen nem helyi túrázónak képtelenség átjutni, ezért mondhatom, hogy majdnem nem sikerült a krasznahorkai bringás kirándulás sem, hiába készültem vele anno, amikor még ennek a mizériának híre hamva sem volt..
Ezt a túrát ősz vége óta igazgatom, telefonokkal, térképes ismeretekkel, program és szállásfoglalásokkal csak, hogy érthető legyen, nem spontán szoktam még én sem elvonulni egy hétre a világ elől azért, hogy átkerekezzek egy kicsit külhoni háztűznézőbe..
Annyira nem, hogy ez az első ilyen volt, pedig a lehetőség mindvégig, eddig is adva volt.
Amit szeretnék mondani az út margójára az annyi, hogy némi szerencse is kell rendkívüli helyzetekben egy embernek mindahhoz amit eltervez, hogy az valóban úgy sikerüljön, ahogy szeretné főként akkor, ha tagadja a valóságot..
Én a terjedő járványt és a körülményeket végig figyelmen kívül hagytam amikor ezt a kirándulást leszerveztem.
Így utólag már azt mondom, hogyha nem így csinálom nem is sikerült volna, mert az elkerülő lehetőségekre koncentráltam volna, vagyis máshová jutottam volna el, mint ahová indulok..
Nem bántam meg, bár az időbenisége miatt szinte nüanszokon múlt, hogy ma ez a fotó itt lehet.
Amiatt viszont már aggódom, hogy jelenleg senki sem tudja azt megmondani nekem, hogy legközelebb egy hasonló kirándulást mikorra tervezhetek, pedig a szezon már itt van, én speciel öt hónapot vártam rá, mivel októberben nálam véget ér a bringás szezon, ezért annyit mondhatok, hogy otthon ülni nem fogok.
Köszönöm a szavazatot, a Várak 2015-2020 albumban ugyanez a fotó picit javított formában szintén megtalálható.
