Szóval, hol is kezdjem. Ezt az egészet nagytatám elmékére szerettem volna megcsinálni, aki sajnos már egy jó ideje nincs köztünk. Úgy éreztem, hogy megérdemli (az emléke is), hogy kezelés alá vegyem az egykori biciklijét ami már 10 éve porosodik a tyúkolban. Fénykorában ez a bringa sok-sok kilómtert gurult, mivel tatám vele járt hosszú éveken át dolgozni a szomszédos település téglagyárába és bizony a mezőre is. Nagyjából másfél hete fogtam bele a felújításába erőt, fáradságot meg pénzt nem sajnálva. Lassan kész lesz. Még hátravan a két kerék befűzése és ismét gurulhat a jó öreg vas, csak most már alattam. Így talán úgy érzem, hogy sikerül megmutatnom azt a tiszteletet és szeretetet amit érzek nagytatám iránt... sajnos, ezt már csak így viszonozhatom. Hamarosan rákerül az a fekete matrica is melynek szövege: "To my GRANDFATHER R.I.P." Remélem minél többen megcsodálják majd a felújított cajgát. Én biztos vagyok benne, hogy büszkén fogok tekerni rajta.
Elkészült! Nagy öröm volt vele az első tiszteletkör a városba. Az emberek utánafordulnak, megnézik, az öregek emosolyodnak rajta. Nagyszerű dolog látni, hogy tetszik az embereknek. Gondolkodtam rajta, hogy milyen nevet kapjon, aztán egy barátom ötlete volt, hogy legyen Hungaroride.
