Már régóta mondogattam Péternek, hogy körbe kéne tekerni a Balatont. Mégis csak a "Magyar tenger" meg Európa legnagyobb tava.
Aztán május végén jártam Balatonfüreden, láttam, milyen pusztán megy a bicajút és elment a kedvem. Végül mégis kíváncsi voltam, hogy bírnám, úgyhogy mondtam, menjünk.
Reggel 7 órai indulás már az előző este 11 körüli pörköltözéssel, majd a fél 1 utáni alvással szabotálva lett. Végül 8.50 körül indultunk.
Első rész fílinges volt az erdei útjaival, de a sok éles kanyart nem szerettük. Badacsonyban első nagyobb pihenő egy kis hasfájással, ami egész hátra lévő útra betett... Balatonfüredre már totál rossz kedvvel, fejfájással, napszúrással, egy defekttel a hátam mögött érkeztem. A sétányi szökőkút felvidított, de az igazi örömöt a Spar adta, ahol bevásároltam. Utána már jobban ment. Zamárdiban vacsora, nekem meg jégkása, aztán sötétben irány a szállás.
Jó túra volt, bár sok rész nem tetszett. Szerintem aki megcsinálja, az inkább azért érdemli a tiszteletet, hogy kibírta ezt az unalmas túrát, ahol az út 60-70°-ában nem látja a Balatont, pusztán, árnyék nélkül teker, fürödni alig tud ingyen és még kút is csak egy van.
Voltak jó részek persze, de ez még mindig nem Nyugat. Elég csak a kenesei résznél a lezárt, fizetős útra gondolni.
Sokkal jobb lenne az egész, ha az emberek tennének a fejlődésért, nem az lenne, hogy a szép dolgok mellett ott vannak a régből megmaradt szarok.
Mindenesetre a déli partot meg kell nézni világosban is, bár utunk 90%-a házak közt vitt. Jövőre találkozunk.
