Egész életemben tapostam a 2 kerekűt, de sose sportként, hanem A-ból B-be való eljutáshoz használtam. De az élet úgy hozta, hogy végül én is belekeveredtem bicajosok világába az akkori nevelőapám által.
2008. év elején kezdtem gyűjtögetni az akkori nagy álmomra, egy Kona Fire Mountain Deluxe-ra. Sokat merengtem a katalógus fotó felett hogy "milyen jó is volna", de az akkori 144ezres árával szinte elérhetetlennek tűnt egy 7.osztályos gyereknek. Aztán egy napon mikor már tisztes összeg állt rendelkezésemre betoppant nevelőapám, hogy van egy komplett bicajból bontott Dema váz a helyi boltban, elég szépen leárazva. Fel is csaptam az X-factor katalógust és a jól megszokott oldal helyett most a Dema márka 1.oldalára lapoztam. Ott is volt a bicaj, az Auron. Nézegettem, a csúcsmodell alatti gépekről volt szó(mert ugye 3 féle variációban lehetett kapni a szóban forgó kerékpárt). Kis kutakodás után kiderült, hogy a váz megegyezett a csúcsmodellével, a Ferrara-éval. Így nem is kellett több megvettem a vázat kormánycsapággyal.
Mivel elkapott a nagy építhetnék meg is vettem a boltban található Torát, ami szintén a bicajból került kibontásra. Ez volt a bicajépítéseim alatt az egyik legnagyobb melléfogás! De erről később. A bicaj gyári kerékszettje a nevelőapámhoz került, majd végül az is nálam kötött ki, sok más egyéb, az ő gépéről lebontott cuccal együtt. Épült, de ritka, kis mennyiségű tőke miatt lassan, nyári munka, születésnapok, karácsonyok stb összegéből. lassacskán lett első váltó, új kormányt és hátsóváltót kapott, fékszett is összejött, et cetera. Kiemelném egy másik, szintén egy hamari döntésem következményét a Zoogie nyeregcsővet, könnyebb példányra fájt a fogam, de ez kegyetlen olcsó volt, és rendes tőke híján a pénz nagy úr. Később megbántam ezt is, de ez elhanyagolhatónak bizonyult.
Telt az idő, de aztán 2010 december 7.én menetkész lett. Az első ebike-os rendelésem tettel fel az i-re a pontot, (gumik, bowdenek, pedálok, egyéb csecsebecsék.)
Nem bírtam nyugodni, a csomagra várva mindent előkészítettem, hogy amint megérkezik azonnal be tudjam építeni. Megjött a szerelés hamar ment, hát akkor tesztkör. Kab-hegy jöhetett csakis szóba, így hát irány a hóba! Ez első benyomás: az előző városi nagyáruházi szintű bringámhoz képest mintha a kétkerekű paradicsomba kerültem volna. A közel 13 kilójával így is cirka 5kilónyival verte azt az acél vackot. Veszedelmesen gyorsult, a hűvös decemberi szélben rám fagyott a bárgyú vigyor. A váltás pöccintésre működött, bár az első váltókar nem mindig akarta az igazságot a hidegben. A fékekről: hát bekopás nélküli állapotban is jobban fogott mint városin a gagyisztáni v-fék. A szerpentin után leesett, hogy végig zárt telóval jöttem, így hát kormányon pöccint egyet: teló nyit, jöhet az úthibák kivasalása. Vagy mégsem? Kiállva nyomkodtam, nem volt valami meggyőző. Tovább próbálgatva a villa képességeit megcéloztam az aszfalton egy kátyút, bár inkább nevezném gödörnek. A csuklóm ita meg a levét az ötletemnek, egyáltalán nem erre számítottam. Megálltam néztem a szimmering után visszamaradt vékony olajfilmet, kb 6cm volt amit kiállva belepumpáltam. Ezek után elég hamar megfogant bennem a villacsere gondolata. Aztán telt múlt az idő, fejlődésnek indult, a ráfordítható tőke mérete is egyre nőtt, aztán ez lett belőle.
